Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (8. évfolyam, 1984)
Marczell Béla: Népi hagyomány, ünnepi szokások a Csallóközben
... Hány csillag a fényes égen, annyi csöpp víz a tengerben, annyi jeles napjai legyenek s víg órái.3 A balonyiak így köszöntöttek: Örömforrás támadt az én szívemben. Nagy vidullást érzek ma a lelkemben, Mert látom, hogy fénylik szent István csillaga. Nagy örömöt hozott kedves nevenapja. Kérem a jó Istent, sokáig megtarcsa, S ha meghal majd maga mellé juttassa. Gyöngyvirág bokrétát tegyenek fejére. A mennyei fölség vegye kebelébe. Ezeket, míg élek szívemből kívánom. Hű szeretetemből magamat ajánlom* A vers befejezése után hozzátették: Áldja meg az Isten, borral, búzával, békességgel, holta után örök üdvösséggel! Az aprószentek-napi korbács a 15—16. században még az egyházi szentelmények közé tartozott. A betlehemezéshez hasonlóan később alakult át világi szórakozássá. Több csallóközi faluban ezen a napon tartották a legényavatást is. A cselekményekhez kapcsolódó szertartások mindig varázsló célzatúik voltak, pl. a korbácsolással űzték ki a betegséget a szervezetből. Hitték, hogy a megkorbácsolt személyt nem lepték el a kelések s más kiütések. A legényavatáskor fejre, öntött bor a férfiasságot biztosította. Nagybodakon a vesszőből font korbácsot a lányok szalagokkal díszítettek. Azok a leányok, akik a korbácsra szalagot kötöttek, mindig első lányok voltak a bálban. A legények a vesszőzés befejezése után megvendégelték őket. Mindig az a leány lett az első a faluban, aki a legszebb szalagot kötötte a korbácsra. A korbácsokból koszorút kötöttek,ezt magukkal vitték a kocsmai mulatságra. A reggelig tartó mulatozás után a kocsmáros a szalagokkal díszített koszorút borral „megváltotta”, s az ivó gerendájára akasztotta. Itt lógott a következő vesszőzésig. A szertartás pedig a kivetkezőképpen zajlott le: A vesszőző legény beköszöntött a házba: Dícsértessék a Jézus neve! Elmondanék egy szép verset, ha meg lenne engedve. Ekkor a gazda kiszólt: lehet. Erre a legény a következő verset mondta: Elérkezett aprószentek estéje. Ezeket a Heródes megölette. Ezek vért ontottak ártatlanokért. És nyertek a menyországban tiszta bért.5 A vers elmondása után megvesszőzte a házban lévő asszonyokat, leányokat, leánykákat, közben pedig ezt mondogatta: Egészséggel, üdvösséggel, több jóval, kevesebb rosszal, kelés ne legyen a hátadon!6 két. a balonyiak szép sárga fűzfavesszőből font aranyvesszővel korbácsolták meg a nőket. A szalagokkal díszített korbács hétágű volt, azaz hét szálból fonták. Nádasdon nyolc, Sülyben pedig kilenc szálból fonták a korbácsot. A korbácsolás a Csallóköz legtöbb falujában a legényavatással kapcsolódik össze. A fölserdült fiút, amikor elérte a 18. évet, szertartásosan avatták legénnyé a legények és a legénybíró — a Csallóközben a legényhívó hadnagy — társaságában. Nádasdon a legénybírót mindig búcsú napjára választották. Az ő gondja volt vigyázni azokra a legényekre,akiket még nem avattak föl. A nádasdi búcsú szeptember 15-én, a Hétfájdalmú Szűz ünnepén volt. A legénybíró feladata volt a mulatság befejezése i's. Ezenkívül fegyelmező joga is volt. Az avatandó legény avatása előtt egy idősebb legényt hívott meg keresztapának, akivel bement a kocsmába. Itt már várták a falu legényei. Bodakon 1 fertály* bort, Nádasdon 10 liter bort kellett fizetnie. A borból a keresztapa egy pohárral a legény fejére öntött ezekkel a szavakkal: „Én téged István ezennel legénnyé körösztüllek, Ezután viseld masad emberségesen, becsüld meg az öregeket, tanítsd a fiatalokat, szeresd társaidat.”? A keresztelő után mulatság kezdődött, reggelig mulattak. Több X) 2—3 liter faluban olyan szokás volt, hogy ha a legény nem akarta kikérni a fertály bort, az ajtóhoz húzott pad alatt kellett kibújnia, s így mindenki megkorbácsolta. Az esztendő utolsó napja a szilveszter. A Csallóközben a hálaadás, az újhoz való készülődés ideje. Este minden faluban bált tartottak, előtte azonban elmentek a templomba hálaadásra. Itt megtudták, hogy az év folyamán hány házasságot kötöttek a faluban, hány újszülött érkezett, és hányán haltak meg. Ezt a pap a szószékről szokta kijelenteni. A hálaadás után mindig hazamentek vacsorázni. Bősön lencselevest,
