Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (6. évfolyam, 1982)

1982/2 - Marczell Béla: A Csilizköz és lakói. 2. Csilizradvány

Gyertyaszentelő, Vince, Sándor, József, Benedek valamint szent Qyörgy-napja - hasonlóan más falvakhoz - jeles napnak számított, A szent György-napján megszólaló kakukk jó termést hoz mondták Radványon.

Figyelemre méltó a radványi nagypénteki mosakodás a falu végi pataknál. Már korán hajnalban kimentek a vízhez, megmosakodtak, hogy testben és lélekben megtisztuljanak, és egész esztendőben egészségesek és frissek legyenek. Az otthonmaradottaknak is vittek a vízből, s egészen húsvét vasárnapjáig ebben a vízben mosakodtak. Hitük szerint ez a víz nagyon jót tett a szemnek is. Helyi megfigyelés szerint a nagypénteki eső száraz szűk esztendő. Más vidékeken viszont éppen ennek az ellenkezőjét hitték.

Húsvét ünnepére sonkát főztek, kalácsot sütöttek, bort vásároltak, elvitték a templomba, megszenteltették, s otthon ebéd előtt mindenkinek kellett a megszentelt ételből keveset fogyasztania, Ez a néhány falat egész évben megvédte őket a bajoktól. Festettek piros tojást is, ezt karcolással díszítették. Húsvéthétfőn tiszta vízzel toltott dézsából öntözték meg a lányokat.

Az úrnapján szentelt faágat a körmenet után hazavitték, de nem vitték be a házba, így megtartotta varázserejét. A szerhába szúrták, hogy megvédje a házat a villámcsapástól, és elűzze a gonoszt.

Május elsején muzsikaszó mellett állítottak májfát a kedvesnek. Azt a lányt, akinek nem volt májfája, nagyon lenézték. A fánakcsak május végéig volt szabad állnia. Az olyan leányt, aki még júniusban is meghagyta májfáját, rossz nöszemélynek tartották.

Az aratási szokások közül igen fontos momentum volt a gazda vagy az intéző karjának gabonaszárral és szalagokkal történő átkötése. Ez jelképes volt. Ki kellett magát szabadítania, ennek fejében bort vagy pálinkát fizetett, vagy pénzt adott az aratóknak. Az aratás befejezése után búza, árpa, rozs és zab kalászából aratókoszorút fontak, s szalagokkal feldíszítve átadták a gazdának, aki bált rendezett nekik.

A behordást és a cséplést mindig közösen végezték. Ilyenkor a gazda látta el az egész munkássereget étellel, itallal.

A faluban élő számtalan hiedelem közül említésre érdemes a tüzesemberekben, boszorkányokban és egyéb szellemekben való hit. Elbeszélések szerint valamikor sokan látták a tüzesembert, amint este a határban járkált, ugrált a barázdákban. Hitük szerint lé-