Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (6. évfolyam, 1982)

1982/1 - Marczell Béla: A Csilizköz és lakói. 1. Patas

s kézhez készítették a kötözőfát is. Néhány héttel korábban már megfogadták az aratókat is. A részesaratók bér fejében megkapták a 11. hetest, kilót vagy mázsát. A munkát mindig ezzel a fohásszal kezdték: Jézus, segíts bennünket! Az urasági aratás vasárnap bállal kezdődött, a amíg arattak, minden vasárnap táncoltak. Munka közben ebéd után mindennap ledőltek pihenni. Ilyenkor sok csalafintaságot elkövettek a- mélyebben alvó munkatársakkal. Pl. a lábujjak közé papirost dugtak, ezt meggyújtották. Erre az felébredt, s riadtan futkosott a mezön. Ezen jót nevettek. Már hajnali három órakor kinn voltak a földeken. Először kötőt csináltak, ezt pedig csak addig volt jó végezni, amíg harmatos volt a gabona. Este 10 órakor fejezték be a napi munkát. Az aratócsoport a kovetkez"okböl állt: kaszás, Ö irányította a munkát, utána járt a marokszedö, s végül a kötöző a marokba szedett kévéket bekötözte. A tarlón mindnyájan közös tálból ettek. Az ételt letették a földre, körülülték, s így ették.

Patason is szokásban volt a gazda foglyul ejtése. A gazda megkötözése közben a marokszedö lány verset is mondott, ez azonban már feledésbe merült.

Az aratási munkák befejezése után az urasági aratók szép koszorút készítettek, s ezt énekszóval vitték a gazda házához. A gazda megköszönte a munkát, a koszorút, s mindnyájukat megvendégelte. Este azután bált rendeztek a kocsmában.

A gabona behordását és a cséplést mindig közösen végezték. A rokonok, a szomszédok és a barátok összefogtak, s segítettek egymásnak. A gazda a csépléskor egész nap mindennel ellátta a cséplőket. Reggel fél deci pálinkával fogadták az embereket az udvaron, reggelire sült szalonnát, tojást, sonkát és ismét pálinkát adtak. Az ebéd húsleves, pörkölt, rántott vagy sült hús Ó3 ismét pálinka volt. Uzsonnára ugyancsak tojás’, szalonna, sonka volt a porció. A hordás megtartott egy hétig, a cséplés pedig az egész faluban egy hónapig. A behordott gabonát a szérűben asztagokba rakták.

Régen még lóval nyomtatták a gabonát. Később cséphadaróval, kézi cséplőgéppel, majd járgánnyal csépeltek. A magánjáró és a vontatott gépekhez 22-25 személy kellett.

Közös munka volt a takarmány begyűjtése, a kukoricafosztás és a répatisztítás is. A kapálást rendszerint aratásig elvégezték. Péter-Pál után már zsákban vitték a kapát, mert szégyen volt még ekkor is kapálni* Akinek gazos, gyomos lett a kukoricája vagy más kapásnö