Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (6. évfolyam, 1982)

1982/1 - Marczell Béla: A Csilizköz és lakói. 1. Patas

vénye, attól tréfásan megkérdezték: JÓ lett-e a kaszás kukorica? Helyi hiedelem szerint kender vetése közben nem volt szabad beszélni, sem a kérdezőnek válaszolni, mert akkor a veteményből nem lett semmi» A lent mindug Medqrd-nap után vetették, akkor nem lett gazos, szépen — fejlődött.

Patason is voltak boszorkányok. Éjjel söprőn lovagolták körül a határt. Rendszerint a bakterok találkoztak velük, akik az órákat kiáltották. A boszorkányok éjjel megfejték a teheneket, elrontották a kenyérsütéshez előkészített tésztát, megnyomták az embereket.

Volt egy beteg, töpörödött öregasszony a faluban, akiről azt tartották, hogy boszorkány. A hiedelem szerint ágyban fekve a dunyha lebegett felette, az ágy felett pedig nagy lepkék röpködtek.

Hittek az ígézésben, a szemmelverésben is. A kisbabákra az inget visszájáról adták fel, sőt visszájáról varrták fel, hogy ne lehessen megígézni. A megidézett gyermeket a következőképpen gyógyították: A pohárba égő szenet /széndarabkákat/ tettek, de mindegyiket megjelölték annak a nevével, akire gyanakodtak, hogy a rontást elkövette. A szenet leöntötték vízzel, s amelyik széndarab leült a pohár fenekére, az volt a rontó boszorkány* A kislibákat is védelmezték a rontás ellen: vagy rostára vagy fertályba tették, megforgatták, utána kirakták őket a szalmára, amelyet meggyújtották. Ezzel megfüstölték őket. Sok esetben készítettek szenes vizet is, ezt pedig megitatták a libákkal. A műveletek alatt nem volt szabad beszélni, ezért az ilyen víznek szótalan víz volt a neve.

A jeles napokhoz fözödö hiedelmek közül érdekes a halottak napjával kapcsolatos hit, amely szerint ezen a napon nem ültettek fokhagymát, mert abból minden rosaz származhatott, Iío3ni sem volt szabad, mert az e napon mosott ruha megsárgult. Meszelni pedig azért nem meszeltek, nehogy a férgek ellepjék a házat. András-napkor a molnárok ezt mondogatták egymásnak: András, hazaláss! Ez azt jelentette, hogy a közelgő fagy elöl ki kellett szelni a malmokat a Dunából.

A faluban nagyon vigyáztak arra is, hogy a vásárra menők ne találkozzanak nöszeméllyel, mert az elviszi a szerencséjüket. Viszont a cigány minden esetben szerencsét hozott. A népi kiszólások, közmondások közül említésre méltó az Elég egy sütetből egy kenyér, ami azt jelenti, hogy egy családból elég egyet befogadni a rokonságba, pl. menyecskének. Ha meghalok, a fejemet te kösd be!