Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (5. évfolyam, 1981)

1981/4 - Marczell Béla: "Megjött a szép karácsony"

A karácsonyi vacsora elköltése után a ház népe éjfélig virrasztóit, hallgatta az ablak alatt mendikáló gyermeksereget, almát, diót és pénzt osztogatva nekik. Az ének elhalkulása után a felnőttek beszélgettek, régi emlékeket elevenítitek fel, majd elmentek az éjféli misére. Az éjféli miséhez is sok hiedelem, varázslatos szokás fűződik. A csallóközi néphit szerint pontosan éjfélkor az állatok is megszólalnak. Ezért, hogy a gazdájukat rossz hírbe ne hozhassák, a gazda a jászolyt ilyenkor tele rakja eleséggel. A monda szerint az egyik csallóközi ember kíváncsi volt mit beszélnek felöle állatai. Az éjféli mise helyett az istálló körül olálkodott arra várva, hogy megszólaljanak az állatok. Egyszerre csak hallotta ám, hogy a tehén azt mondja a mellette álló lónak: No, a mi szegény gazdánk is meg fog halni még ebben az évben. A gazda ezt hallva ijedtében szörnyethalt• így lett igaza a tehénnek. A történetet a Dunaszerdahely környéki falvakban jól ismerték még néhány évtizeddel ezelőtt is. Nekem is egy kisudvarnoki bácsi beszélte el 1966-ban.

Az éjféli miséhez fűződő babonás hiedelmeket a mise szokatlan időpontjával is magyarázhatjuk. A néphit szerint az éjfél a szellemjárás ideje, a boszorkányok is ilyenkor a legfélelmetesebbek. Ismeretlenségüket azonban ezen az éjjelen nem tudják megőrizni, mert a Luca székére felállva az éjféli misén felismerhetők. Háttal állnak az oltárnak.

Az éjféli mise a szerelmi varázslatoknak is igen kedvezetta A Ű3ilizközben pl. azt hitték, hogy a miséről hazamenö lányok, ha megkerülték a gémeskutat, s beletekintettek a vízbe, meglátták benne jövendőbelijük arcát. Sokfelé a lányok a ruhájuk alá rejtett edényben, pohárkában mézet vittek magukkal a misére, ezt a pappal észrevétlenül megáldották. Ezzel azután bekenték a választott legény ruháját, s így megnyerték a szerelmét is.

Több hiedelem fűződik karácsony napjához is. Ezen a napon csak a templomba mentek, egyébként nem hagyták el a házat, nehogy a szerencsét is elvigyék. Bősön azt tartották, hogy ilyenkor nem szabad az udvaron enni, mert akkor megbetegednek az állatok. Ezért adták az asztal alatt lévő gabonát és szalmát is az állatoknak, valamint a baromfiaknak, hogy egészségükben védettek legyenek.

A ma már csak töredékeiben élő hagyomány a hajdan volt paraszti rend életének szerves részeként illeszkedett be a közösség Íratlan törvényébe. _ _ ox_

v Marczell Béla