Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (4. évfolyam, 1980)

1980/2 - Vörösmarty Géza: Az utolsó hodosi kovácsmester

Vannak fogok a szekérvasaláshoz, különféle méretű tflzfogó, valamint pántfogo. Egyéb szerszámok a homorító, a fejező, a lyukasztó, egy 150 éves kézifúró, reszelők, menetvágók, lyukasztók, feszítövasako Teljes még a felszerelés a műhelyben is. Megtalálható a kovácsüllö, a tűzhely a fújtatóval, a sínmelegítö és a munkaasztal.

A kovács leggyakoribb munkája a patkolás volt. A patkót rendszerint saját unga készítette. Egy 22/14 mm vasrúdból a ló patája kétszeres átmérőjének megfelelő hosszúságot vágott le az üllőn hidegvágóval. A levágott darabot tflzfogo ollóval fogta meg, s betette a parázsba. Amikor már izzó volt, a hosszú nyelű tűzfogóval kivette a parázsból, s az üllőn félpatkót készített belőle. Ezt ismét a tűzbe tette, s amikor ismét izzani kezdett, kialakította a patkószár másik felét is. A patkószegek elhelyezéséhez szegárok készítésére volt szükség. Ezt szintén kalapáccsal formálta. Amikor ez is elkészült, sor kerülhetett a patkó két szárának és a sarkaknak a kialakítására. Ezt követően hat darab nyílást kellett készíteni a szegárokban a következő menetben: a lyukas alátétet az üllő nyílásába helyezte, erre tette a patkót, feszítövassal és kalapáccsal a szegfej számára mélyedést csinált, és a lyukasztóval keresztül-ütötte a patkót. Ha ez megvolt, a patkoló körzőnek a két végét a két szögnyílásba helyezve ellenőrizte a ló patáján, hogy jó helyre került-e a patkószög. Ezután következett a patkószögek beverése és lehajlítása. A patkószög rendszerint a vaskereskedésben beszerzett erős, lágy anyagból készült.