Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (2. évfolyam, 1978)

1978/2 - Marczell Béla: Halászat a régi Csallóközben

evés tilalom alól a halat feloldotta« A mohácsi vészt megelőzd időkben ráér a számtalan folyó, mocsár, mesterséges halastó a királyi adományozás Jogkörébe körűit« A Csallóközre vonatkozó okiratok és adománylevelek legtöbbje IV« Béla uralkodása idején kelt« Erről a korról Jegyzi fel Fényes Elek, a magyar statisztikai tudomány atyja, hogy majd minden csallóközi településnek forrásból táplált halastava volt»

A Csallóközben két híres halászó központ alakult ki: a komáromi és a somarjai. A halászok is csoportokat létesítettek: bokorba, feleke zetbe, kötésbe vagy kompániába tömörültek. Az így céhbe szervezett halászok vezetője, a főnök rendszerint a legöregebb, a legtapasztaltabb halász volt« A munkát közösen végezték, az esetleges kárt is egyformán szenvedték meg. A halászkisbíró volt a munkakezdés idejének hírnöke. Csak akkor indultak útnak, amikor a Halászcsillag a legtisztábban ragyogott az égen, mert hitük szerint a halak ebben az időben szerettek a víz színén fürdeni.

I__A hajdani csallókzi halászat érdekessége volt a Duna egykori óríása, a viza, amely ma már szinte nem is látható vizeinkben« Régen tömegével fogták a mázsás példányokat« A vizahalászat mindig nagy élmény volt. Királyok, főurak legelőkelőbb szórakozásai közé tartozott a XVI. században is. A viza igazi hazája a tenger, valamikor innen Jöttek fel tömegesen a Dunán, s különösen kedvelték a romantikus fás-bokros tiszta vizű csallóközi részeket. Mindig tavasszal kezdtek felúszni, a felúszás márciusban kezdődött és Júliusig tartott, őseink már az uráli hazában isismerték a vizát. Erre a tájra még ma is feljár a Kaspi-tengerből. Maga a viza szó vándorszó, nyelvünkbe valamelyik keletdélkelet-európai nyelvből kerülhetett. Legrégibb történelmi említését a görög történetírás mesterénél, Herodotosnál találjuk. A dunai vizák első írott emlékei a honfoglalás utáni első századokból valók. I. András király a Győrnél vereséget szenvedett III. Henrik német császár seregét nagy vizaszállítmánnyal mentette meg az éhehhalástól« Az erről az adatról szóló korabeli feljegyzés a sok tulok, szalonna mellett ötven vizát is emleget«

A vizahalászat nagyra becsült mesterség volt, a halak között ezt tartották egyedüli királyi eledelnek. Külföldön is igen keresett árucikk volt. Béesben külön mészárszékek voltak, ahova a csallóközi vizahalászok fogta halat a komáromi szekeres gazdák szállították« Adat van arról is, hogy e nemes hal a halastavak díszeként is ékeskedett. Egy XVT. századi, 1552-ben kiadott munkában említett hagyomány szerint Mátyás király hatvan darab, vizát vitetett a tatai tóba, s ezeket