Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (2. évfolyam, 1978)
1978/1 - Nagyné M. Kornélia: Csallóköz népi építészetéről
keskeny, mély telkek, utca felöli rszűkben a lakóházzal. A homlokzattal egy vonalban van a kapu és húzódik a szomszéd telket az utca felöl elválasztó kerítés. A csallóközi népi építészet fő jellemzője, hogy az építmények a parasztság életformájából adódtak és azt szolgálták, közösségi munkával készültek, a szerkezetek és a helyi építőanyagok sajátkezű megformálásával. Ezért is alakult ez az építészet a helyi adottságokat, lehetőségeket és az építmények funkcionális rendeltetését figyelembe véve sajátos táji egységgé. A házépítésre felhasznált építőanyagok zöme természetes anyag volt, amelyet az építők maguk termeltek ki és alakítottak át az építmények szerkezeti elemeivé. Építészeti szerkezet szerint a lakóházat két részre oszthatjuk, a falakra és a tetőre. A fal építőanyagai közé tartozik a föld, a sár, a vályog, a tégla, a vessző. A tetőzet szintén két rézsböl áll, a fából készült tetővázból és a fedélből, ami a Csallóközben nádborításból, később az állandóan fennálló tűzveszély miatt cserépből készült. A sotos építésű csallóközi falu parasztházait az jellemzi, hogy a lakóház mindig keskenyebb felével néz az utcára és az udvari részei déli fekvésüek. A ház diszpozíciója, a lakóterület elosztása, szintén közös nevezőre hozható más területekkel, tájegységekkel, hiszen a parasztság, az azonos szociális körülmények között élő társadalmi réteg számára készültek. A vályogházaknál már első látásra érvényesül az építmény erős blokkhatása, és az a tény, hogy a külső falak alul szélesebbek és fölfelé fokozatosan szűkülnek, ami szintén ezt a hatást fokozza. A Csallóközben a legelterjedtebb a háromsejtű lakóház volt, ami szobából, pitvarból és kamrából állt. A szoba egy asszimetrikusan elhelyezett ablaka az utcára nyílt, a másik az udvarra. A szoba padlózata döngölt föld volt, vagy a később elterjedt hajó padló. Az ablaktalan pitvar fényt csak a nyitott ajtón át kapott. A nyílttflzhelyes konyhában a fejlődés során a rakott tűzhelyet és a kemencét fokozatosan felváltotta a pléhböl készült tűzhely, amelyen főztek és amelynek füstelvezető kéménye részben a szobai kemencét is fűtötte. A háromsejtű lakóház harmadik helyisége a kamra, ami háznál használatos szerszámok, az élelmiszer, a gabona tárolására szolgált. Bejárata a pitvarból nyílt, megvilágítását egy udvarra néző ablak szolgálta. Ezen a legáltalánosabb és legelterjedtebb típuson kívül előfordul még az-alaprajz kibővítése ún. "hátsószobával", amit a pitvar és a kamra közé ékeltek az építők növelve így a parasztház lakóterületét. A gaz
