Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (2. évfolyam, 1978)
1978/1 - Nagyné M. Kornélia: Csallóköz népi építészetéről
dasági épületek a parasztház szerves tartozékai, a ház meghosszabításával képződtek, de természetesen előfordultak külön álló építmények is. ■ A lakóház tetőzetét nyergestetö képezte, amely a soros építkezés természetes velejárója. A nyergestetőnek két oldala van és az utcára néző toromba-kötése’s homlokfal szinte önként kínálkozik a népi díszítőművészet architektúrán való elhelyezésére. A paraszti építészet elsődleges célja minden korzsakban a funkcióját teljesítő, célszerű, a természeti adottságoknak és a gazdasági viszonyoknak megfelelő lakóház és gazdasági épület felépítése volt. Ezért Í3 helytelen az a nézet, hogy a népi építsézet a történeti stílusok leegyszerüsítesével, a parasztság életkörülményeihez való alkalmazással keletkezett. A paraszti építészet egy-egy művészettörténeti stílus forma jegyeit mindig az igényeknek megfelelően vette át, alkalmazta díszítő céllal építményein, de nem változtatott a gyakorlatban má bevált alaprajzon, a ház funkcionális elrendezésén. Ha a lakóház díszítőelemeit vizsgáljuk sohasem feledkezhetünk meg arról, hogy ezeknek elsősorban meghatározott rendeltetésük van, azonban az építők esztétikai szempont© kát is figyelembe vettek megalkotásuknál. Regionálisan mindig legjellemzőbben díszítettek a házak oromzatai. Esztétikai szempontból a toromba-kötésen kívül nagy jelentőségük van az oromzat szellőztető nyílásainak, amelyek legelterjedtebb formái a Csallóközben a geometrikus változatok közül a kör, a négyzet, a téglalap és ezek variációi, a szabadabb motívumok közül a félhold, a szív, a négylevelű lóhere és más a reneszánsz és a barokk fór eb kincsét idéző motívum. A ház udvari homlokzatát az ajtó előtti boltozatok és a tornácok tették színesebbé. A Csaollóközben legelterjedtebb volt a reneszánsz és klasszicista hatást tükröző ajtó előtti boltozat, de a parasztság gazdagabb rétegeinél előfordultak a tornácok különböző változatai is. A csallóközi lakóház berendezése több fejlődési szakaszon ment keresztül. Valamilyen hagyományos rendje már akkor is volt a házbelsönek, amikor a mai értelembe vett bútor még nem volt használatos. Később, mikor a nemesség és végül a polgárság bútortípusai is elterjedtek a parasztság körében, kialakultak a bútorok elrendezésének rendje is. A 19. századtól napjainkig a leghasználatosabb bútordarabok közé tartozott a szekrény, az ágy, az asztal, a sarokpad, a tulipánosláda, a szék és a sublót. A szegletre rendezett berendezés vált általánossá, amit a parasztház architektonikus felépítése is indokolt. A lakóház homlokzatának egy asszimetrikusan elhelyezett ablaka és az udvarra néző ablak közé került
