Műtárgyvédelem, 2012-2013 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Az Iparművészeti Múzeum Damaszkuszi szobája
Az Iparművészeti Múzeum Damaszkuszi szobája Kovács Petronella - Galambos Éva - Kisapáti Ivett - Márton Zsuzsanna — Sajó István — Sándorné Kovács Judit -Julia Schultz — Tóth Attila Lajos A ma származási helyükről Damaszkuszi szobának nevezett festett enteriőrök és hasonló falburkolatok jellemzők voltak a szíriai területekre, azonban a 20. század végére nem sok maradt meg belőlük eredeti helyükön, és világszerte is rendkívül ritkának számítanak. Tudományos igényű leírásukra kevés példa van. Szerzők az Iparművészeti Múzeumban, hazánkban egyedüliként őrzött műtárgy-együttes átfogó vizsgálatára vállalkoztak, melynek keretében Kovács Petronella a történeti kutatást, a készítéstechnikai felmérést, a mikroszkópos keresztmetszet-vizsgálatokat, a műszeres vizsgálatok összefogását és kiértékelését, a Magyar Képzőművészeti Egyetem fa-bútorrestaurátor hallgatói által diploma- és vizsgamunkaként restaurált elemek munkálatainak vezetését, valamint Fodor Máriával együtt az egyik fal elemeinek restaurálását végezte. Galambos Éva a pigmentek polarizációs mikroszkópos meghatározását, Kisapáti Ivett és Márton Zsuzsanna a Raman, Sándorné Kovács Judit a Fourier transzformációs infravörös spektroszkópiás, Sajó István a röntgen- diffrakiós, Julia Schultz az enzimhez kötött ellenanyag vizsgálatokat, Tóth Attila Fajos pedig a pásztázó elektronmikroszkópos mikro-elemnalízist végezte. A szoba története Az Országos Magyar Iparművészeti Múzeumot (OMIM) a londoni South Kensington Museum és a bécsi Österreichisches Museum für Kunst und Industrie1 mintájára alapították 1872-ben. Fétrehozásának elsődleges célja - a fenti intézményekhez hasonlóan - a közízlés formálása volt, valamint útmutatás nyújtása a kézműveseknek a rohamos iparosodás időszakában, különböző népek és korok tárgyi emlékeinek példájával. A feldolgozóipar gyors fejlődése, az új technológiák ugyanis széles lehetőséget nyitottak a formák és az anyaghasználat előtt, de a tömegáruk megjelenése a 19. században háttérbe szorította a kézműves ipart és a termékek művészi színvonalát. Az Iparművészeti Múzeum gyűjteménye magánszemélyek adományaiból, külföldi intézmények ajándékozásaiból, valamint vásárlás útján gyarapodott. A múzeum kurátorai rendszeresen utaztak külföldre és kutattak megvételre érdemes műtárgyak után. Az ezt bizonyító dokumentumok, köztük az Antwerpeni Világkiállításon 1885-ben bemutatott „ó arab szoba” megvásárlásának körülményeiről szóló iratok fellelhetők a múzeum adattárában. Radisics Jenő, aki a gazdagon festett enteriőrt a kormány kiküldöttjeként látta meg, és „szépségétől elragadtatva, A mai Victoria and Albert Museum és a Museum für angewandte Kunst. 7
