Műtárgyvédelem, 2012-2013 (Magyar Nemzeti Múzeum)

16. századi, festett és aranyozott bőrrel borított nyereg restaurálása

Műtárgyvédelem 37-38

3. kép. A bőrborítás a nyereg hátsó oldalán tisztítás és párásítás után.

Fig. 3. The leather covering on the back part of the saddle after cleaning and humidification.

4. kép. A hátsó oldal részlete konzerválás előtt. Fig. 4. Detail of the back part before conservation.

Az aranyozás jó állapotban maradt meg, nem pergett. A bekarcolt díszítés mélyedéseibe megtelepedett poros, zsíros szennyeződés miatt a felület tompa fényűvé vált. A hátsó kápán a bőr több helyen berepedt, beszakadt, számos karcolás, kopás nyoma látszott rajta.

A tárgy legkomolyabb károsodásai az alátámasztás nélküli nyeregtakarón jelentkeztek, ami sokkal rosszabb megtartású volt, mint a favázra rásimuló területek. A kápákról lefutó bőr összeszáradt, ráncos, gyűrött, helyenként zsugorodott és erősen poros állapotban volt. Teljes felületén feslések, szakadások, hiányok, torzulások jelentkeztek. Az oldalakon található, kengyel számára kivágott nyílások tovább szakadtak, jobb oldalon hátrafelé, bal oldalon előrefelé. A takaró szélén körbefutó szegély fizikai tulajdonságai megegyeztek a borítóbőrével. Sok helyen elszakadt, varrása felfeslett, néhol csak egy-két öltés tartotta az oldalbőrhöz. A bőr anyaga meggyengült, néhány kisebb és egy nagyobb, 30 cm hosszú területen teljesen hiányzott. Mivel a szegélynek egyfajta védő funkciója is volt, elszakadásakor szabadon hagyta a takarót, mely emiatt számos helyen, hosszan beszakadt (3—4. kép). A korábbi restaurálás nyomai itt is felfedezhetők voltak, ugyanis a levált szegélyt más típusú- és színű fonallal, szakszerűtlenül varrták vissza. A javításnál nem az eredeti tűnyomokat és öltéstípust használták, ez erősen rontotta a tárgy megjelenését, és további szakadásokat okozott.

A nyereg egésze poros, ragacsos tapintású, szennyezett volt. A korábbi restaurálás során ugyanis a borítóbőrt átitatták valamilyen kezelőszerrel - valószínűleg nagy mennyiségű lanolint és olajat tartalmazó emulzióval -, amit a bőr nem tudott maradéktalanul beszívni, ezért kiült a felületre. Ebben a ragacsos rétegben könnyen megtapadt a poros szennyeződés. A bőr húsoldala sokkal zsírosabb tapintású volt, mint a barkaoldal, ami azzal magyarázható, hogy valószínűleg hátoldalról itathatták át. Viszont ami hátránya a korábbi restaurálásnak, az előnye is egyben, ugyanis a bevitt kezelőanyag hatására a bőr viszonylag rugalmas állapotban maradt fenn.

72