Műtárgyvédelem, 2012-2013 (Magyar Nemzeti Múzeum)
16. századi, festett és aranyozott bőrrel borított nyereg restaurálása
Kozák Brigitta • 16. századi, festett és aranyozott bőrrel borított nyereg restaurálása Szintén itt kell említést tennünk a hátsó kápa alatti sérült rész korábbi javításáról. A szakadásokat itt bőr alátámasztó foltokkal erősítették meg, melyhez valamilyen műanyag ragasztót használtak. Ezek a ragasztások időközben meggyengültek, a bőrfoltok több helyen elváltak az eredetitől.6 7 A nyereg borításának színe az öregedés és a zsírozóanyag hatására egységesen megváltozott. Az eredetileg meggyvörös bőr megbámult, megsötétedett. A csatok, szögek és karikák nagy része fekete és poros volt. Jó megtartásuk révén stabilan kötötték a borítást a vázhoz. A fekete szín feltehetően az előzetes restaurálás során, csersavval végzett passziválás eredménye. Ezt alátámasztja, hogy azokon az eldugott helyeken lévő szögeken, melyeket nem kezeltek, erőteljes rozsda volt látható. Anyagvizsgálatok A fa mikroszkópos vizsgálata kimutatta, hogy a nyereg alapját mézgás égerből készítették.' A borítóbőrt a szőrtüszők mérete és elrendeződése alapján kecskebőrként lehetett azonosítani, és mikrokémiai teszt segítségével az is kiderült, hogy növényi cserzéssel készült.8 Növényi cserzésű bőröket leggyakrabban vas tartalmú vegyü- letekkel színeztek feketére, ezért a nyereg borítását díszítő festett minták fekete területéről mintát vettünk, és abból az úgynevezett berlini kék reakcióval sikerült is kimutatni a vas ionok jelenlétét.9 Az aranyozott területekről származó mintákról röntgenfluoreszcens spektrometria és pásztázó elektronmikroszkóp segítségével tudtuk felderíteni, hogy anyaguk valódi arany, melyet kagylóarany formájában vittek fel a bőrre.10 11 A varrófonalat 2 szálból, Z sodrattal készítették, anyaga len vagy kender. A nyereg-vázról készült röntgenfelvételeken látható volt, hogy a fa elemek összeállítása csapolással és ragasztással történt, fém szögeket csak a szíjazat, illetve a fém alkatrészek rögzítésére használtak. A tárgyon lévő ragasztóanyagok vizsgálata azt mutatta, hogy a készítés idején a bőrborítás felrakásához enyvet használtak, míg az előző restaurálás során műanyag, valószínűleg poli(vinil-acetát) ragasztót alkalmaztak a javításokon.11 A borítás állapotának felmérésére először annak kémhatását ellenőriztük Merck finomskálás indikátorpapírral. A mért 4-5 pH érték nem káros a bőr számára. A hid- rotermikus stabilitást melegíthető tárgyasztalú mikroszkóppal végeztük, és azt találtuk, hogy a bőr zsugorodási hőmérséklete 49 °C, ami komoly állapotromlásra utalt.12 6 Mijátovits Krisztina diplomadolgozatában részletes áttekintést ad a Magyarországon korábban bőrrestaurálásban használt kezelőszerekről. Mijátovits 2007. 7 A vizsgálatot Balázs József,az MNM farestaurátora végezte. 8 A mintát 1%-os vas(III)-klorid oldattal megcseppentve az feketére színeződött. 9 A mintát kálium-ferrocianiddal megcseppentve jellegzetes kck elszíneződés jelentkezett. 1° A vizsgálatot May Zoltán vegyész és Tóth Attila Lajos fizikus végezte. 11 Az enyvet Biuret reakcióval, a műanyag ragasztót oldódási próbák segítségével vizsgáltuk. 12 Egy új növényi cserzésű bőr zsugorodási hőmérséklete általában 75-85°C. Vest -Larsen 1999. 143-150. 73
