Műtárgyvédelem, 2012-2013 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Fémfonalakkal díszített Esterházy nyeregtakarók restaurálása

Tóth Márta • Fémfonalakkal hímzett Esterházy nyeregtakarók restaurálása

az arany- és ezüstfonalas, illetve fémdrót (skófium) hímzés. Értéküket a hímzés gazdagsága határozta meg.6

A fémfonalas, ún. nehézhímzéseket férfi mesterek (egykori szóhasználattal: hímvarrók) készítették, előre megrajzolt és cérnával elővarrt tervek alapján. Hímzéskor a fémfonalak költséges volta miatt speciális, un. alátöltött, fektetett fémdrótos vagy fémfonalas technikát alkalmaztak. A 3-4 szálból álló fémdrót kötegeket erős selyemcérnával rögzítették a többrétegű len vagy pamutvászon alapszövethez, amelyre előzőleg lenfonalból elkészítették a sima vagy domború motívumokat. Fémfonal köte- gek kizárólag a felszínen futnak, a fonák oldalon csak a levarró szálak láthatók.

Bársony alapú nyeregtakarók készítésekor az alapszövetet - hímzőkeretre feszítve — selyemtaft7 8 9 szövettel borították be. A taftra rajzolták elő a kívánt motívumokat, a hímzés a már ismertetett módon történt: lenfonal kötegekből domborított mintát fedtek le fémfonalakkal. A lefogó selyemcérna mindkét textilréteget átöltötte. A hímzés befejezése után a mintázat által nem takart részeket kivágták a taftból, és előtűnt a bolyhos bársony alapszövet.6 Egy-egy nyeregtakaró díszítéséhez akár tizenöt-húsz féle, alakjában, méretében különböző fémfonalat is felhasználtak.

A fémfonalak fajtái

A fémfonalak vizsgálata a morfológiai (alaktani) meghatározással kezdődik, melyet optikai mikroszkóppal és pásztázó elektronmikroszkóppal végeznek. Tanulmányozva a feltételezhető készítéstechnikát és a megmunkálási jellemzőket, a megismerést az egykorú írott források kutatása és az anyagvizsgálatok (például elektronsugaras mik- roanalízis, klasszikus mikroanalitikai vizsgálatok stb.) eredményei teszik teljessé.

Az Esterházy textileken számtalan formában és méretben alkalmazták a két alaktani alapelemet: a fémszalagot és a drótot.

A gyűjteményben egy vagy több fém felhasználásával készült, un. tömör fémszalagok fordulnak elő. A 0,02—0,03 mm vastag szalagokat vagy fémfóliából vágták, vagy drótból hengerelték és legtöbbször selyem, ritkábban len bélfonalra fonták. Esetenként az átmérőt úgy növelték, hogy selyembeles fémfonalat tekertek vastag selyem- vagy lenfonalra. A fonás során vagy teljesen elfedték a bélfonalat, vagy láttatták azt (utóbbi a „riant” fonási mód).

Az Esterházy gyűjtemény textiljein igen vékony (0,10—0,25 mm átmérőjű vagy vékonyabb), húzással készített drótok találhatók. A drótot bélfonalra is tekerhették, ekkor „tir-tir” fonal a neve.

6 László 1997.13-34.

7 Selyemtaft: vászonkötésű, nagy szálsűrűséggel szőtt, vékony selyemszövet.

8 Pásztor 1997. 35-54.

9 Járó 2010.55-66.

55