Műtárgyvédelem, 2011 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Füzes Andrea - Szántó Iván: Moharram ünnepi perzsa zászló restaurálása
Moharram ünnepi perzsa zászló restaurálása I‘Tizes Andrea - Szántó Iván A perzsa textilművészet különleges emléke a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum moharram szertartásra készült felvonulási zászlója, a 19. században Nyu- gat-Bengáliában (India) vagy Iránban készült, a síita iszlám ünnep alkalmára. Restaurálását követően a zászló szerepelt a 2011-ben rendezett, Két korszak határán - Perzsa művészet a Qádzsár-korban (1796-1925) c. tárlaton, Magyarországon az első, kifejezetten perzsa művészetet bemutató kiállításon. Síita ünnep kelléktárának egyjelvénye A síita iszlám sajátos iráni változata olyan művészeti ágakat hívott létre, amelyek az iszlám világ más részeire nem jellemzőek, vagy ha mégis megtalálhatók, jelenlétük perzsa hatásra vall. Kiindulópontjuk vallási szertartásokhoz kötődik, amelyek központi mozzanata a gyász és az emlékezés. A síita ünnepkör a Mohamed próféta leszármazottainak szenvedéseit és vértanúságát újraélő közösségi rítusokban teljesedik ki. Számos tényező együttese formálta e szertartásokat, köztük pontos dátumokhoz kapcsolható események és rejtélyes előzmények. 680. október tizediké - muszlim időszámítás szerint a 61. év moharram hónapjának tizedik napja - óta létezik visszavonhatatlanul a síita iszlám: ezen a napon zajlott a karbala’i csata, amely valójában Mohamed próféta unokájának, Hoseynnak és hetvenegy hűséges társának lemészárlását hozta magával. Azóta bárhol éljenek is a világban, a muszlim közösségek vezetési jogát kizárólag Mohamed közvetlen leszármazottainak fenntartó síiták évente bizonyságot tesznek a vértanúk iránti szenvedélyes odaadásukról, felelevenítve a csata és a temetés eseményeit, nemcsak átélve azokat, hanem az önsanyargatásig menően azonosulva az elesettekkel. A Szafavidák által bevezetett iráni gyászünnep alkalmával, moharramkor az egyes társadalmi csoportok képviselői saját zászlóik alatt városuk központjába vonulnak, és a többi menettel egyesülve megidézik a tragikus csatát. A zászlónak többféle típusa van. Ma a legfontosabb az ún. ’alam (arabul ’jel’), egy rendkívül összetett, acéllemezekből és szobrokból, pajzsokból, kardokból, valamint feliratos szövetekből, madártollakból, csengőkből, lámpásokból álló, farúdra erősített szerkezet, mely részleteiben már egyes 15. század végi kelet-iráni festményeken megjelenik. A tíznapos moharram-felvonulások kezdetén még csatazászlónak értelmezett jelvények később átlényegülnek a gyászmenet kellékeivé. Már régebben eltűnt az ünnepségekről a felvonulási jelvények egyik művészi típusa, a valódi textilzászló. A Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum háromszögletű, hímzett felvonulási zászlója ritka emlék a 19. század közepéről, igaz talán nem Iránban, hanem a magukat Perzsiából eredeztető, mélyen vallásos, síita bengáli 89
