Műtárgyvédelem, 2011 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Járó Márta - Tóth Attila: A "nyugati- és keleti-típusú" arany- és ezüstfonalak : a két fonaltípus "találkozása" egy soproni sírlelet textíliáin

Járó Márta - Tóth Attila • A „nyugati- és keleti-típusú” arany- és ezüstfonalak

aranyozott ezüstszalagokat alkalmaztak ugyanerre a célra. Az átmeneti korszakban ezt tekintjük „keleti-típusú arany- fonalnJJi vagy két oldalon aranyozott ezüstfonalnak.10 11 12

Az egy-, illetve két oldalon aranyozott ezüstszalag készítésmódját a középkori és az újkor elejéről származó egykorú források, illetve fémfonalakkal foglalkozó különböző publikációk egyaránt ismertetik.11 Az első esetben ezüstlemez (vagy szélesebb szalag) felületét vékonyan aranyozták, majd a kétrétegű lemezt igen vékony fóliává kalapálták (hengerelték? majd kalapálták), valószínűleg oly módon, ahogy ezt az aranyfólia, illetve -füst készítésénél is tették (1. kép). Ezután a fóliából keskeny szalagokat vágtak (2. kép, a), és azokat — az eddigi vizsgálatok alapján minden esetben - bélfonalra fonva használták. így a szalag nem aranyozott része belülre került, a fonal aranynak látszott (3. kép, a). A második esetben egy kisebb átmérőjű aranyozott ezüstrudat vékonyítottak ún. dróthúzó vasak segítségével.u A dróthúzás utolsó lépéseként a drótot kézi erővel húzták hajszálvékonyra (

4. kép). A felületén futó párhuzamos barázdákat a dróthúzó vason lévő lyukak belső egyenetlenségei karcolták a puha fémbe (5. kép). A drót elhengerlése egy, még napjainkban is használatos, hengerpárral, a „lapító malommal” történt (6. kép). Az ilyen módon előállított, két oldalon

1. kép. Niclaus Krafft aranyverő mester, 1685. (Landauer I., Folio 158r, a Stadtbibliothek Nürnberg szíves engedélyével.)

Fig. 1. Niclaus Krafft, master goldbeater, 1685. (Landauer I., Folio 158r, by kind permission of the Stadtbibliothek Nürnberg).

2. kép. Egy oldalon (a), illetve két oldalon (b) aranyozott ezüstszalag.

Fig. 2. Strips of silver, (a) gilded on one side only and (b) gilded on both sides.

10 Azért csak az „átmeneti” korszakban, azaz - jelen tudásunk szerint - a 16. század második, illetve a 17. század első telében érvényes a megkülönböztetés, mert a 17. század második felétől (esetleg már korábban) az európai műhelyek is szinte csak ilyen fonalat készítcttek/használtak.

11 Ld. pl. ezek összefoglalását: Barker 1980., Járó 2003. stb.

12 A dróthúzásról, annak eszközeiről ld. pl. Biringuccio vagy Barker rajzát. (Biringuccio 1559. 291., Barker 1980. 6.)

31