Műtárgyvédelem, 2011 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Ráduly Emil - Újvári Mária: A soproni Kecske-templomban feltárt, 17. század eleji női viselet kibontása
Ráduly Emil - Újvári Mária • A soproni, 17. század eleji női viselet kibontása meghatározható. Deszkáinak vizsgálata alapján, melyek töredezettek, mállékonyak voltak a feltárás idején, nem volt mód maradéktalanul rekonstruálni méretét, formáját, és eredeti helyzetét. Ebben a korban egyaránt előfordulhattak párhuzamos oldalú és trapéz alakú koporsók, a fedelük pedig sima vagy ormos záródású lehetett. Ezeknek a részleteknek a megfigyelése fontos adatokkal járulhat hozzá a korabeli temetkezési szokások megismeréséhez. A lelet feltárásakor látható volt, hogy jelen esetben vastag, széles fenyőfa deszkákból készült koporsóba temették az elhunytat, s a tetem, illetve a viselet kontúrjaiból úgy tűnik, hogy az párhuzamos oldalú, ládaszerű volt. Alja kettő, oldala valószínűleg egy-egy széles deszkából készült. A fedél formája nem meghatározható, nagy valószínűséggel azonban nem egyenes záródású, hanem ormos építésű volt. Ennek szerepe lehetett a tetem és a mellékletek tartós megmaradásában. Sajnos a koporsó láb-és fejfelőli vége egyaránt hiányzott, így szerkezetére, az összeállítás módjára nincs adat. Koporsószeget vagy arra utaló nyomot nem találtunk (ha voltak, ezek a koporsóvégeken lehettek), ugyanígy külső díszítés, textilbevonat jelét sem lehetett látni. A ravatalozás A végtisztesség megadásának egyik legfontosabb mozzanata a ravatalozás, ami történhet koporsó nélkül, de a koporsóban is. Jelen esetben nagyon valószínű, hogy a koporsóban került sor a végső felravatalozásra, amelynek során az elhunytat deréktól lábközépig letakarták egy gazdagon díszített körgallérral, amely a ravatalon nyilván kétoldalt lelógott. A koporsó lezárásakor ezeket a részeket felhajtották, a testen eligazgatták a koporsó méretére. A feltárás során ezt az állapotot sikerült 4. kép. A női viselet a körgallér eltávolítása után. Fig. 4. The woman’s attire after the removal of the cape. 25
