Műtárgyvédelem, 2011 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Bodor Imre: A pesti Belvárosi Nagyboldogasszony főplébániatemplom középkori építéstörténete
A pesti Belvárosi Nagyboldogasszony főplébániatemplom középkori építéstörténete Bodor Imre Kutatástörténet Mint hazánk megannyi műemlékét, a pesti plébániatemplomot is Rómer Flóris, a magyar műemlékvédelem úttörője fedezte fel építészettörténeti szempontból. Az épület ősi volta - gótikus szentélye miatt - már a 19. század második felében is közismert volt. 1889-ben a kor egyik legjelentősebb építésze, Steindl Imre restaurálta a szentélyt korának elvárásai szerint. 1890-ben Némethy Lajos plébános könyvet írt a megújult szentélyű templomról. Hiába volt a korunk szemlélete szerint már túlzásba vitt díszes „regótizálás”, az épület tíz év múlva halálos veszélybe került; az új Erzsébet híd és a rávezető út egyébként sem szerencsés vonalvezetésének útjába esett. A város liberális vezetése bontását vagy eltolását szorgalmazta, arra hivatkozva, hogy a templom nem egységes stílusú. A viták csak 1910 körül csitultak el, a műemlék helyén maradt. 1932—44 között Lux Kálmán építész folytatott ásatást és falkutatást az épületben. Feltárta a szentély ülőfülke sorát, megtalálta a gótikus pasztofóriumot, valamint az északi és déli külső homlokzatok későgótikus részleteit. A feltárások eredményei alapján helyreállította a lábazati és koronázó párkányokat, a déli és északi kapukat, a királyi oratórium feljáratát. A főoltárt 1944-45 telén elpusztító gránátrobbanás nyomán előkerült a paszto- fórium helye, így a szentélyt 1945-48 között helyreállító Gerő László rekonstruálhatta a szentségházat. A 2010 márciusában feltárt freskó előkerüléséig nem is történt a korábbi eredményeket jelentősen módosító kutatás. Papp Szilárd disszertációjában alaposan elemezte a korábbi munkák eredményeit és a kőtári anyagot, megállapításait azonban korlátozza, illetve bizonytalanná teszi az eddigi kutatások elégtelen volta. Epítéstörténet A teljességre törekvő elemzéshez égetően szükséges egy - a lehetőségekhez mérten teljes - belsőtéri ásatás, amely felszínre hozná a jelenlegi padlószint által elfedett római kori, románkori és gótikus maradványokat, tisztázná azok összefüggéseit. Úgy tűnik, hogy a nyugati főhomlokzatot nem, vagy csak kis mértékben kutatták eddig. Valószínű - ahogy arra Papp Szilárd is figyelmeztet -, hogy a vakolat-architektúra illetve barokk falköpenyezés alatt akár a románkori homlokzat részletei is fennmaradhattak, hiszen a négy főhomlokzati támpillér mögött és között nyilván középkori 205
