Műtárgyvédelem, 2011 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Bodor Imre: A pesti Belvárosi Nagyboldogasszony főplébániatemplom középkori építéstörténete
Műtárgyvédelem 36 faltömegek rejtőznek. E téren a 2011. évi homlokzat-felújítást megelőző falkutatás sem hozott változást. Fontos lenne a szentély belső falfelületeinek további szakszerű kutatása. Igen valószínű, hogy jelentős falképmaradványokat rejtenek a feltáratlan falak és boltozatmezők. Ezek előrebocsájtása után röviden összegezve az eddigi kutatások eredményeit, jelenleg az alábbi információk állnak rendelkezésünkre a templom ezeréves múltjának első feléről: A Szent István korára visszavezethető Árpád-kori templom minden valószínűség szerint a Contra Aquincumként ismert római auxiliáris tábor sarkában állott ún. „cella trichora”fölé épült. Bár ezeknek a sajátos háromkaréjos épületeknek a keletkezéséről máig éles viták folynak, valószínű, hogy vértanúk emlékére épültek a későantik időben. (Hasonló „cella trichora” alapfalai láthatók a pesti Szent Rókus-kápolna szentélye alatt is.) Magáról az Árpád-kori templomról - amely pedig Szent Gellért és Szent Erzsébet emlékét őrzi - vajmi keveset tudunk. A már Rómer Flóris óta ismert faragott- kőből épült, ívsoros párkánnyal ékes délnyugati falsaroktól (toronymaradványtól) eltekintve csak a 1930-as években feltárt íves lábazati párkánydarabok és néhány kőtári töredék ismert jelenleg. A románkori templomot a 14. században kibővítették oly módon, hogy a - valószínűleg háromhajós - templom apszisait lebontva a hajóval vetekedő méretű hatalmas szentélyt építettek, amelynek nyugati oromzata a korábbi templom megmaradt oldalhajói fölé magasodott. A szentély a románkori háromhajós elrendezést követi, amennyiben a főhajó folytatásában álló középrészt, azaz a tulajdonképpeni szentélyt, a mellékhajók folytatásaként körülölelő folyosó, ún. szentélykörüljáró keretezi. Az egykori főoltár és a pasztofórium a központi részben foglalt helyet. A tőle 6 pár pillérrel elválasztott szentélykörüljáró falait eredetileg fehérre meszelt ülőfülkék tagolják, melyeket a 15. század folyamán falképekkel díszítettek. A két fennmaradt értelmezhető falkép „A Megváltó az Olajfák hegyén” illetve a „Golgota” alapján részben a Szenvedéstörténetet ábrázolták a képek. (A „Golgota” képtől délre 1942-ben jó állapotban előkerült Szent Márton freskó mára elpusztult.) A pilléreken és a velük szembeni falakon szoborkonzolos, baldachinos fülkék maradványait látjuk. A részben feltárt fülkék tanúsága szerint valamennyi pilléren és az oldalfalak velük szembeni pontjain, a boltozati gyámkövek alatt 1—1, tehát összesen 24 konzolon álló szobor lehetett. Középen a templom főtengelyében egykor baldachinnal fedett fülke keleti falát a nemrég feltárt „Trónoló Madonna” képe foglalja el.1 A baldachin 6—8 festett kőtöredéke ma a templom alatti egykori kriptában kialakított kőtárban található. Közülük két fiáié töredékei egykor a baldachin sarkait díszítették. Ezek hatszögű, vagylagosan vörös és azurit színezésű gúlák, éleiken sárga kúszólevelekkel (1. kép). Mérete és a freskó elhelyezkedése alapján nyilvánvalónak tűnik, hogy 1 Ld. Derdák Éva cikkét a jelen kötetben. 213-224. 206