Műtárgyvédelem, 2011 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Korhecz Papp Zsuzsanna: Schöfft József (1776-1851) oltárképeinek festéstechnikája

Műtárgyvédelem 36

színe áttetszett az igen vékony festékrétegen és ez a hatás az idő elteltével csak fokozódott, s ezért az a benyomás támadt, hogy a képek a színes alap miatt besötétedtek.25 Az alapozást leginkább késekkel vitték fel a hordozóra, száradás után habkővel csiszolták. Az alapozás száradása után kezdtek hozzá a festéshez. Schöfft alapjai kellő vastagságúak voltak, hogy a vászon textúráját teljesen elfedjék és a kor ízlésének megfelelő, teljesen sima felületet adjanak. A különböző színű alapok nem befolyásolták a felső alapozóréteg színét, így az egymásra való alapozásnak más oka nem lehetett, minthogy a divathoz, a korízléshez igazodott. Schöfft nem előre beszerzett, alapozott vászonra húzott rá egy más színű réteget, hanem saját maga készítette így elő a hordozót. Más nagyobb nyugat-európai centrumokban vászonalapozásra szakosodott mesterek is működtek, de a magyarországi művészek jobb megélhetésük érdekében általában minden festmény-előkészítő munkát egyedül végeztek a 19. század első feléig, a gyári szövésű és alapozású hordozók elterjedéséig, amelyek az 1840-es években jelentek meg.

Az infravörös vizsgálatok alárajzolás nyomát nem mutatták ki, színes alapon ez nem is igazán lehetséges, a művészek általában terpentines olajfestékkel, ökörepével elkevert tussal vagy szénnel vázoltak.

Schöfft festésmódja megegyezik a barokk korban kialakult és a bécsi mesterek által is előnyben részesített gyors festésmóddal. A formáknál lokális színeket használt, ez azt jelenti, hogy pl. az eget csak ott festette meg, ahol az a teljes kidolgozásban is látszott, pl. az alakok, fák, bokrok mögött nem, s csak nagyon kis felületeken fedték egymást ezek az elsődlegesen felfestett lokálszínek, foltok. E technika a 16. századtól kezdődően Itáliából terjedt el, ahol invenzione - disegno - colorito volt a neve, Németalföldön is e „manír” három lépését különböztették meg: maniera lavata - maniera bozzata - maniera finita, úgy mint a 18. századi párizsi Akadémián:

12. kép. Páduai Szent Antal, 1825, Szabadka, mikroszkópos keresztmetszet-csiszolat.

Fig. 12. St. Anthony of Padua, 1825, Subotica, sample in cross-section, microscopic view.

13. kép. Szent Villebald, 1841, Ravazd, mikroszkópos keresztmetszet-csiszolat.

Fig. 13. St. Villebald, 1841, Ravazd (Hungary), sample in cross-section, microscopic view.

25 Petheő Ádám 2003.

158