Műtárgyvédelem, 2011 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Korhecz Papp Zsuzsanna: Schöfft József (1776-1851) oltárképeinek festéstechnikája

Korhecz Papp Zsuzsanna • Schöfft József (1776—1851) oltárképeinek festéstechnikája

ébauche — peinture ä fond — retouches.

A fedő színfoltok - majd a kemény modellálás — végül a finom összedolgozás módszerét fedezhetjük fel Schöfft művein is.26 A szürke alap megadta a gyöngyházfényű testszínek alaptónusát, a háttérnél jellemzően a rózsaszínben játszó halványbarna volt a kékes ég, valamint a szürkés és sötétbarnás felhők összefogó színe. A 19. század elején is elsősorban a patikákban tudták a művészek a festékeket megvenni, leginkább tömbben, amit aztán feldolgoztak. Cca.

30x40 cm méretű, vastag márványlapon dörzsölték szét, őrölték megfelelő finomságúra a pigmenteket kézi erővel, kötőanyag - leginkább lenolaj — hozzáadásával. Az elkészült festékeket tégelyekbe tették, vagy hólyagokba töltötték, hogy ne száradjanak ki.2' A 18. században elterjedt pigmenteket használta Schöfft József is, melyeket a keresztmetszet-csiszolatokon felismerhetünk: ólomfehér, okkersárga, okkervörös, zöldföld, természetes umbra, égetett umbra, cinóber, krapplakk, párizsi-kék, venyige fekete. A festékréteg átlagosan 30-50 mikron vastagságú, a kékben 1-12 mikron méretű párizsi kék szemcsékkel. Oltárképeit lakkréteggel védte le a művész, időközi lakkozásnak is vannak nyomai.

Az oltárképek öregedése

Schöfft József művei a legritkább esetben estek áldozatul az átfestéseknek, azok is csak apróbb javítások, nem úgy, mint a néhány évtizeddel korábban készült barokk oltárképek, ez valószínűleg a beállt klasszicizálóbb ízlésvilágnak és a képek jó technikai minőségének köszönhető. Az átlagos templomi körülmények között (nagy pára- tartalom, nem túl nagy hőmérséklet-ingadozás)28 őrzött Schöfft műveknél a vászonképekre jellemző öregedés jelei mutatkoznak csak, természetesen az egyes műveknél véletlenszerűen bekövetkező mechanikai sérülésektől eltekintve: a képeket védő lakkréteg besötétedése, valamint az alapozó- és pigmentréteg kagylósodása és repe- dezettsége. Mindegyik képére a durva repedésháló kialakulása jellemző, a szigetek mérete 5 mm-től 1 cm-ig terjed. A vakkereteknek nagy szerepük van a repedésháló kialakulásában, a keret lécei fölött a repedésháló ritkább, itt nagyméretű lapok

14. kép. Szent Villebald, 1841, Ravazd, mikroszkópos keresztmetszet-csiszolat.

Fig. 14. St. Villebald, 1841, Ravazd (Hungary), sample in cross-section, microscopic view

26 Koller 2006.145-153.

27 Kraigher - Hozo, M. 1991.165.

28 Egyedül a Szentháromság kép került ki ebből a templomi klímából, hányavetett sorsának látható eredménye lett a jelentős romlás, mely valószínűleg évtizedes padláson történő őrzésének tudható be.

159