Műtárgyvédelem, 2011 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tuzson Eszter: A fafaj-meghatározás jelentőségéről
A fafaj-meghatározás jelentőségéről Tuzson Eszter Műtárgyak keletkezési idejére, származási helyére, esetleg alkotójára vonatkozóan az írásos források hiányossága miatt sokszor csak magából a műből vonhatunk le következtetéseket. A fenti kérdésekre egyrészt a stílusjegyek, másrészt a restaurálás során elvégzett anyagvizsgálati módszerek adhatnak választ. A restaurálás megkezdése előtt az állapotfelméréskor a manapság mind nagyobb szerephez jutó természettudományos vizsgálatok egyre pontosabb képet adnak a felhasznált hordozó-, alapozó anyagokra, festékekre, lakkokra, kötőanyagokra vonatkozóan, melyek a művészettörténeti kutatómunka segítése mellett a műtárgy pontos és hiteles leírásához, illetve a további restaurátori beavatkozások miatt szükségesek. A fa műtárgyakkal foglalkozó restaurátoroknak számos, egymástól látszólag távoli területtel kapcsolatos ismeretre van szükségük ahhoz, hogy munkájukat jól végezhessék. Ide tartoznak a fahibák, a fa dendro kronológiája, a különböző készítéstechnikák, a fa biológiai kártevői és az általuk okozott károsodások, a fertőtlenítés, a konzerválás eljárásai, a kiegészítés, pótlás, fatáblaképek átültetése, valamint az említett ismeretek megértéséhez, a beavatkozások elvégzéséhez, a műtárgy fafajának megállapításához szükséges faanatómiai ismeretek. A fafaj-meghatározási vizsgálat a hazai restaurátori gyakorlatban egyelőre mostoha terület, szemben a nemzetközi gyakorlattal, ahol az 1960-as évektől kezdődően számos tanulmány látott napvilágot e témában, és ahol ma már pontos mikroszkópos vizsgálati eredményeket találhatunk gyűjteményes katalógusokban. Az első ilyen rendszerező tanulmány Jacqueline Marette munkája,1 mely 1400 darab 12-16. századi fatáblakép fafaj-meghatározási vizsgálatának eredményeit foglalja össze. Marette munkája óta számos további vizsgálatot végeztek műtárgyakon, műemlékeken vagy szisztematikusan teljes gyűjteményeken (mint pl. az Universität Hamburg munkatársai), ezáltal egyre inkább differenciálódik a kép a fafajok időbeni és regionális alkalmazásáról. Alaposan vizsgált terület volt a későbbiekben a délnémet,1 2 3 és a svéd’ térség szob- rászata, ahol a területek, időszakok szerinti csoportosítás mellett oltárok szerkezeti anyagának, csapok, rátétek fafaj-meghatározására, mesterek, műhelyek szokásainak vizsgálatára is sor került. Képzőművészeti alkotásokra vonatkozóan szakirodalmi adatok alapján nagy vonalakban a következők állapíthatók meg a fafaj kiválasztását illetően. 1 Marette 1961. 2 Tenge-Rietberg 1984. 3 Tángeberg 1989. 139
