Műtárgyvédelem, 2010 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Heitler András: Vakolatok nyersanyagai és megmunkálási módszerei Cennini, Alberti és Filarete írásaiban

Heitler András • Vakolatok nyersanyagai Cennini, Alberti és Filarete írásaiban

Lucca, Cod. 490), amelyben egy mészből, homokból, téglaporból és disznózsírból5 álló habarcsot ír le a szerző.

Cennini, miután részletesen ismertette a rajzolás különféle eszközeit és módszereit, majd a különféle pigmenteket, a könyv harmadik részének elején, a LXV1I. fejezetben kezd el beszélni magáról a festésről, legelőször is a falfestészet módszereiről:

„A Szentháromság nevében be kívánlak vezetni a festészetbe. Legelőször is a falfestészettel kezdem, elmondom neked azt a módszert, amit lépésről lépésre követned kell. Ha falon akarsz dolgozni, ami a legédesebb és legvonzóbb munka, először végy meszet és homokot, mindegyik jól szitált legyen. Ha a mész jó zsíros és friss, két rész homok kell hozzá, a harmadik rész legyen a mész.”6

A bevezető mondatokból kiderül, hogy Cennini - akárcsak a másfél évszázaddal később író Giorgio Vasari7 - a festői technikák között a falfestészetet tartotta a legtöbbre. Majd megadja, hogyan készüljön a vakolat: jól szitált homokból és mészből 2:1 arányban kell megkeverni, ha a mész jó zsíros és friss. A homok minőségével sem itt, sem a Libro más részében nem foglalkozik Cennini, egyedül a szitálás műveletét említi több helyen. A mészről sem tudunk meg sokat, apró részletekből kell megkísérelnünk összerakni, hogy a kötőanyag pontosan milyen formájáról szól a szöveg. A chalcina szó minden további jelző nélkül jelenthet égetett meszet (mint ahogy jelenthet mészvako- latot is, akárcsak a smalto és az intonaco szavak) - ezt támasztja alá az is, hogy a mész szitálásáról van szó, ami porszerű anyagot feltételez. Ez akár lehetne porrá oltott, szárazoltással készített mész is, de a szöveg következő részei ezzel ellentmondani látszanak. A zsíros és friss jelzők már nem száraz porra utalhatnak, különösen, ha meggondoljuk: az itt frissnek fordított frescha szó jelenthet nedvest is. S a folytatás így hangzik:

5 „A habarcsról. Hogyan kell a habarcsot elkészíteni. Veszel egy rész meszet, négy rész homokot, egyharmad téglaport, egy congius [római űrmérték, kb. 3,28 liter] vizet, két sextarius [szintén űrmérték, a congius hatoda] disznózsírt, majd ez a keverék egy hetet pihen, ha többet, még jobb lesz” („De rnalta. Malta quomodo debet conficere mittis calcis partem unam, arenepartes quattuor; tes(t) ature tertia, aqu(a)e verő congiu, ölei porcini sextaria duo et requiescat ipsa confectio hebdommata una si autemplus dimiseris, meliorfiet...") Caffaro, Adriano: Scrivere in oro. Ricettari medievali d’arte e artigianato (secoli IX-XI). Codici di Lucca e Ivrea. Nápoly, Liguori Editoré, 2003. pp. 56-57.

6 „Chol name della Santissima Trinitae ti voglio mettere alcholorire. Principalmente comincio a Uavorare in muro, del quale t'informo del mod che dei teuere a passo a passo. Quando vuoi lavorare in muro, ehe 7 piú dokié e 7pin vagho lavorare che sia, prima abbi chalcina e sabbione, tamigiata ben kuna e lkakra; et se lla chalcina é ben grassa e frescha, richiede le due parti sabbione, la terza parte chalcina; ” [t. 1 lv] Cennini (2003) i.m. IV).p.

7 Vasari művészéletrajzainak 1550-es első kiadásában írja: „A festők által alkalmazott módszerek között a falfestészet a legmesteribb és legszebb, mivel ezzel egyetlen nap alatt kell mindazt megcsinálni, amit más módszerrel napról napra lehet javítgatni.” („Di tutti gl'altri modi che i pittori faccino, il dipignere in muro é piú maestrevole e hello, percbe consiste nelfare in un giorno solo quello ehe nelH altri modi si pub in molti ritoccare sopra il lavorato.") Vasari, Giorgio: Le Vite de’ piü eccellenti pittori scultori e architettori. I. kötet (a szöveget gondozta: R. Bettarini és P. Barocchi) Firenze, Sansoni, 1966.128.p.

63