Műtárgyvédelem, 2010 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Heitler András: Vakolatok nyersanyagai és megmunkálási módszerei Cennini, Alberti és Filarete írásaiban
Műtárgyvédelem 35 „Es nedvesítsd meg őket jól vízzel, s annyit nedvesíts meg, amennyi tizenöt vagy húsz napra elég neked. Hagyd pihenni néhány napig, míg a tűz kimegy belőle, mert ha ilyen tüzes a vakolat, amit készítesz, meg fog repedni. Vakolás előtt először seperd le alaposan a falat és vizezd bejól, ezt soha nem lehet túlzásba vinni; aztán vedd a vakolókanállal jól átdolgozott habarcsot, s vakolj fel egy vagy két réteget, hogy a falon a vakolás sík legyen, aztán, mikor dolgozni akarsz, tartsd észben előbb, hogy ez a vakolat jól felborzolt, s kissé érdes legyen.”8 Ezek a sorok azt támasztják alá, hogy a vakolat - ebben az esetben az alsó réteg, az alapvakolat - égetett mészből készül, ezt homokkal és vízzel összedolgozva jön létre a habarcs. A nyersanyagok összekeverésekor zajlik a mészoltás folyamata, ami hőfejlődéssel jár - erre utalhat a che n’esca ilfuoco („míg a tűz kimegy belőle”) fordulat. S ha az oltódás nem teljes, az valóban vezethet a vakolat megrepedezéséhez, ezért kell pihentetni a keveréket pár napig. A CXXVI. fejezetben hasonló összetételű habarccsal találkozunk a falfelületeken vakolattal mintázott plasztikus díszítések készítésénél: „Végy jól megszitált meszet és jól átszitált homokot, tedd bele egy tálba, és egy nagy sörteecsettel és tiszta vízzel keverd össze pasztává, aztán hordjál fel belőle több réteget ezzel az ecsettel az említett helyekre. Azután simítsd el vakolókanállal, s így jól lesz felvakolva. És dolgozz rá nedvesen vagy szárazon, amint azt a freskófestésről szólva tanácsoltam.”9 Az értekezés más fejezeteiben is olvashatunk mészről különféle szókapcsolatokban. Az egyik a chalcina viva (szó szerint: eleven mész), ami egyértelműen égetett meszet jelent. Ez két helyen fordul elő a könyvben: kazein készítésénél, valamint brazilvörösből előállított lakkpigment kapcsán (chalcina viva: CXII. és CLXI. fejezetek). A másik, meszet jelölő kifejezés a calcina sfiorata, amiről a pigmentként használt szentjánosfehér készítését leíró LVIII. fejezetben pedig ezt olvashatjuk: „Fehér színű, természetes festék, de mesterségesen készül, ekképpen: végy szép fehér oltott meszet (calcina sfiorata) Tedd bele porrá törve egy dézsába, nyolc „e intridili bene insieme con acqua; e ttanta ne intridi ehe tti duri quindici dl 0 venti. E llasciala riposare qualche dt, tanto ehe n'esca ilfuocho, ché quando é chosi fochosa schoppia poi lo 'ntonaco ehe fai. Quando se’ per ismaltare, spazza bene prima il muro e bagnalo bene, ché non pu'o essere troppo bagniato; e ttogli la chalcina tua, ben rimenata a cchazuola, e smaltaprima una volta 0 due, tanto ehe vegniapiano lo 'ntonaco sopra '/ muro; poi, quando vuoi lavorare, abbi prima a mente di fare questo smalto bene arricciato e un pocho rasposo.’’ [f.llv-12r] Cennini (2003) i.m. pp. 110—111. ,y/lbbi della chalcina ben tamigiata e sablon ben tamigiato; metti inn-un catino e, con pennello di setole grosso e con acqua chiara, distempera bene a modo d' una pasta; e danne col detto pennello per li detti luoghi piü volte. Poi puliscie con chazuola, et rimarrä bene smaltata. E -llavorala frescha e seccha chome se’avisato in lavorare in frescho.” 64
