Műtárgyvédelem, 2010 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Heitler András: Vakolatok nyersanyagai és megmunkálási módszerei Cennini, Alberti és Filarete írásaiban
Vakolatok nyersanyagai és megmunkálási módszerei Cennini, Alberti és Filarete írásaiban Heitler András Az alábbi tanulmány három szerző, Cennino Cennini, Leon Battista Alberti, és a Filarete néven ismert Antonio Averlino által írt értekezések néhány részletének összevetésére tesz kísérletet. A három mű művészettechnikai és művészetelméleti forrás, melyek egymástól időben és térben nem túl távol keletkeztek; megismerésük segítheti a 14-15. századi itáliai falfestmények felépítésének megértését. Ugyanakkor nem célunk kitérni a kifejezetten festészeti módszerekkel foglalkozó szövegrészekre, a következőkben hangsúlyosan csak vakolatokkal foglalkozunk. Meggyőződésünk, hogy a falfestmények esetében nem csupán a festékrétegek értékesek. A festményt „hordozó” vakolatréteg elválaszthatatlan része a műtárgynak - pusztulása, eltűnése (például egy ún. „bőrében”, vagyis strappo-technikával történő leválasztás során) a festmény visszafordíthatatlan károsodásával jár. Talán nem érdektelen tehát a vakolatok anyagaira vonatkozó forrásokkal is behatóbban foglalkozni, melyek kiegészíthetik a konkrét műtárgyakon végzett modern, természettudományos vizsgálatok által feltárt adatokat. Fontos lehet a szóban forgó három szöveg megismerése azért is, mert a falkép festés történeti technikáival foglalkozó szakirodalom többnyire csak Cenninit idézi, míg a két másik szerzőt csak nagyon ritkán, írásaik ezért kevéssé ismertek a restaurátorok előtt. Ugyanakkor már a kilencvenes évektől megfigyelhető a művészeti technikákra vonatkozó írott források iránti érdeklődés fokozódása: különösen olasz nyelven számos publikáció jelent meg ebben a témakörben. A teljesség igénye nélkül hadd említsünk meg néhány szerzőt: R. Panichi, B. S. Tosatti, A.P. Torresi, F. Frezzato sok nehezen hozzáférhető forrást dolgozott fel és adott ki, vagy adott közre akár nagyon is ismert szövegeket, a korábbiaknál magasabb színvonalon. A legutóbbi években Adriano Caffaro gondozásában jelennek meg érdekes források, komoly jegyzetapparátussal és korszerű kísérő tanulmányokkal, az ún. leideni papirusztól kezdve Sevillai Izidor Etimológiáé című könyvének művészeti vonatkozású részleteiig. A vakolatok és stukkók készítésével foglalkozó 15-19. századi források legteljesebb áttekintését Carla Arcolao adja, 1998-as könyvében1. Ugyanakkor Arcolao sem foglalkozik Filaretével, valamint Alberti munkájának több részletét is figyelmen kívül hagyja. Az alábbiakban a szövegek egyes motívumait kiemelve kíséreljük meg a szóban forgó források értelmezését. 1 Arcolao, Carla: Le ricette del restauro. Malte, intonaci, stucchi dal XV- al XIX secolo. Velence, Marsilio Editori, 1998. 61
