Műtárgyvédelem, 2010 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Heitler András: Vakolatok nyersanyagai és megmunkálási módszerei Cennini, Alberti és Filarete írásaiban

Műtárgyvédelem 35

Cennino d’Andrea Cennini (1360 k. - 1427 előtt) munkája, az II libro deli'artd (Könyv a művészetről) amelynek keletkezését a szakértők többsége egybehangzóan az 1390-es évekre teszi, talán a legismertebb a festészet anyagaival, módszereivel foglalkozó hasonló értekezések között. Azóta, hogy 1821-ben Giuseppe Tamb- roni nyomtatásban megjelentette, nagyszámú szövegkiadása és fordítása látott napvilágot. Mindazonáltal e könyv sorsa sem zárult még le: a Cennini szövege iránti megújuló érdeklődés jele a textus 2003-as, Fabio Frezzato-féle kiadásának létrejötte, s a 2007-ben Berlinben rendezett Cennini-kiállítás, valamint a hozzá kapcsolódó, komoly tudományos munkával létrehozott katalógus.2 3

Cennini mindjárt az első fejezetekben megszólítja a könyv olvasóját, akit a szerző oktat, felvilágosít, akinek tanácsokat oszt - az illető tehát a könyv beszédmódja szerint olyan személy, aki azért olvas, mert el akarja sajátítani a festés művészetét, vagyis a fiktív olvasó egy festőtanonc. A Ilii. fejezetben felsorolásszerűen áttekinti mindazon tevékenységeket, amiket a művészet gyakorlóinak ismerniük kell. Leltár ez, majdhogynem tanmenet, amelyben a tanuló szembesülhet az elsajátítandó tananyaggal. Miután felsorolta a táblakép festés fő műveleteit, így folytatja: „Falon dolgozva kell falat nedvesíteni, vakolni, elegyengetni, simítani, rajzolni, festeni freskótechnikával, befejezni szekkótechnikával, kötőanyagot keverni a festékhez, díszítményeket készíteni, kidolgozni a falképet.”4 Tehát a fal előkészítését, előnedvesítést, vakolást is a festő feladatai között tartja számon, s nem olyan műveletnek tekinti, ami a festéshez nem értő segéderők feladata lenne. Magával azzal is újdonságot hoz Cennini művészetről író elődeihez és kortársaihoz képest, hogy vakolásról, falfestészetről ír - a középkori receptgyűjtemények alig tartalmaznak vakolatokra vonatkozó információkat, ami elsősorban annak tudható be, hogy a fennmaradt források elsősorban a miniatúra- és a táblakép festés gyakorlatát rögzítették. Egyedüli példa a habarcs-receptúrára a 8. század végén vagy a 9. század elején keletkezett Com- positiones ad tingenda Musiva című irat (ún. Luccai Kézirat, Biblioteca Capitolare,

2 Cennini szövegét Fabio Frezzato kiadásában idézzük. Jelenleg ez a mértékadó nemzetközi szak- irodalomban legtöbbet idézett, legkorszerűbb szövegkiadás. Az oldalszámok előtt szögletes zárójelben megadjuk a kiadás alapjául szolgáló kéziratok fóliószámait. (A szöveg törzsanyagát adó kódex: Codice Mediceo-Laurenziana P.78.23. Frezzato ennek szövegét egészítette ki a másik korai kézirat, a Codice Riccardiano 2190 alapján.) Cennino Cennini: II libro deU’arte. (A szöveget gondozta, a jegyzeteket és a kísérő tanulmányt írta: Fabio Frezzato. Neri Pózzá Editoré, Vicenza, 2003. A magyar fordításhoz felhasználtuk egy-egy angol és német nyelvű fordítás szövegét is: Cennino d’Andrea Cennini: The Craftsman’s Handbook. The Italian „II Libro dell’Arte”, (fordította: Dániel V. Thompson) New York, Dover Publications Inc. 1933. (első kiadás); Cennino Cennini: Das Buch von der Kunst, (fordította: Albert Ilg) Bécs, Wilhelm Braumüller, 1888.

3 Löhr, Wolf-Dietrich, Weppelmann, Stefan (szerk.): „Fantasie und Handwerk”. Cennino Cennini und die Tradition der toskanischen Malerei von Giotto bis Lorenzo Monaco. Berlin, Gemäldegalerie Staatliche Museen zu Berlin, Hirmer, 2008.

4 „Lavorare in muro: bisogna bagnare, smaltare,fregiare, pulire, disegnare, colorire infrescho, trarre afine in secco, temperare, adornare, finite in muro." [f.2r] Cennini (2003) i.m. 65.p.

62