Műtárgyvédelem, 2010 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Faragó Szandra: Egy 19. századi matyó dolmány restaurálása
Faragó Szandra • Egy 19. századi matyó dolmány restaurálása közé. A szövetdarabokat a színoldalról helyeztük a lyukakba, ügyelve a szálirányokra, és fekete selyemfonallal a három anyagot összevarrtuk. Azokon a helyeken, ahol több lyuk volt közel egymás mellett, egy nagy, közös alátámasztó textilt használtunk. A textilbeültetés alkalmazásával nem vált az alátámasztó anyagtól vastaggá a textília és látványa esztétikailag is egységes képet nyújtott. A tárgyon a filc, mint díszítés háromféle formában jelent meg: az egyes hímzésmotívumok alatt, a dolmány posztószövetének vágott szélein és a bélésen. A hímzésmotívumok alatt található filc mindenhol kiegészítésre szorult. A pótlásnak elsősorban statikai oka volt, mivel a hímzés alól kikopott anyag hiányától a hímzőfonalak lazábbá váltak. A kiegészítéssel megakadályozhatóvá vált későbbi, esetleges továbbszakadásuk is. A munkát a posztószövethez hasonló módon kivitelezett foltbeültetéssel végeztük. Egy motívumon belül többféle árnyalatú filcre volt szükség, mert a fémgombok által megsötétült anyag más-más tónusú. A kiegészítő szövetet a színezés után, az alapszín sötétebb árnyalatával „antikoltuk” a megfelelő részeknél. Minden hiányhoz külön vágtuk ki a megfelelő színű darabot, majd a lyukba tettük és piros selyemszállal, apró öltésekkel levarrtuk a posztószövethez. Munkánkat nehezítette, hogy a zsinórhímzések varrófonalai alól kikopott filcet azok sérülése nélkül kellett pótolni. A pótló filcet a levarrásoknál háromnegyedig bevágtuk, így a zsinórhímzés alatt átbújtathattuk azokat. A dolmány posztószövetének vágott szélein és az ujjakon található piros („farkasfogas”) filccsíkok konzerválására és kiegészítésére többféle lehetőség merült fel. Az eredeti szövedék nagy mértékű hiánya miatt kérdésessé vált a foltbeültetés esztétikus kivitelezése az egységes látvány érdekében. Mérlegelés után a rekonstrukció mellett döntöttünk. Dokumentálás és bontás után, a rekonstrukcióhoz az eredetihez hasonló vastagságú és színű filcet színeztünk. Lemértük az egyik teljes szélességében épen megmaradt töredék szélességét és méretével megegyező széles csíkokat vágtunk belőle, az eredetinek megfelelő nagyságú farkasfogakat vágó cikk-cakk ollóval. A farkasfogak hegyét ollóval „lecsíptük” és a végüket halvány lilás-kék árnyalattal megszíneztük, hogy hasonló legyen a kopott, kifakult anyaghoz. A csíkokat az eredeti cérnák mentén, előöltésekkel, piros selyemszállal varrtuk fel. A dolmány posztószövetének vágott szélein található piros filccsíkokon lévő zsinórszalagok konzerválására és kiegészítésére többféle lehetőséget vizsgáltunk meg. Mérlegelés után a kiegészítés nélküli konzerválás mellett döntöttünk. A zsinórszalagoknak statikai szerepük nincs a dolmány szerkezetében, ugyanakkor töredékes 6. kép. A zsinórszalag-töredékek átemelése. Fig. 6 Placing the cord fragments onto the new felt strips. 33
