Műtárgyvédelem, 2010 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Faragó Szandra: Egy 19. századi matyó dolmány restaurálása
Műtárgyvédelem 35 ollóval vágtuk el, a töredékes szálakat mindenhol a szövetben hagytuk jelzésnek, hogy restaurálás után, az összeillesztésnél a varrás ugyanott fusson, ahol eredetileg. A tisztítás megkezdése előtt szükségesnek véltük a dolmányon lévő szennyeződések kémiai és fizikai vizsgálatának elvégzését. A kabáton alapvetően kétféle szeny- nyeződés volt: felületi (főleg por) a szöveten és a szálak között, illetve kémiailag kötött humán eredetű (pl.: zsír, izzadság). A dolmány száraz tisztítása során a felületi szennyeződéseket távolítottnak el. A tisztítás egy keretre feszített tüllhálón keresztül történt porszívóval, a sérülékenyebb részeknél mikroporszívóval, apránként haladva a tárgy felületén. Ezt a műveletet minden darab (alapszövet mellényrésze és ujjak, bélés mellrésze és ujjai, zseb, két merevítő-betét) szín,- és fonákoldalán elvégeztük. A színlevérzési próbák negatív eredményt hoztak, így a száraz tisztítás mellett egy vizes kezelés is elvégezhetővé vált, amire a kötött szennyeződések eltávolítása, valamint az anyag lágyságának növelése érdekében nagy szükség volt. A vizes tisztítást lágy vízben, 0,5 g/1 töménységű Hostapon T (olajsav-metil-taurid Na- sója) anionos felületaktív anyag habjával végeztük. Az alapos öblítés után a mellényrészt az előre elkészített, polietilén fóliával bevont bábun, formára igazítva szárítottuk. A dolmány síkban kezelhető részeit a vizes tisztítás után, polietilén fóliával bevont Nikecell lapra terítettük, mely alá a korábban a szövetről elkészített szabásmintát helyeztük. A formára kitűzést rovartűk segítségével végeztük. A gombok kezelése a szöveten nem volt kivitelezhető a textília károsodása nélkül, ugyanakkor a rajtuk lévő korrózió miatt tisztításukat mindenképpen szükségesnek tartottuk. A megfelelő megoldást a tárgy készítéstechnikája adta, miszerint a gombokat soronként, egy-egy zsinegre, varrás nélkül láncszerűen felfűzték. Pontos elhelyezkedésük dokumentálásával megvalósíthatónak láttuk, hogy tisztításuk után eredeti helyükre, ugyanarra a zsinegre felfűzve kerüljenek vissza. A kezelést lágy vízzel, tamponálással végeztük, a makacsabb szennyeződéseket az üveg felületéről fogkefe segítségével távolítottuk el. A pitykéket marokcsiszolóba fogott vassörtéjű kefével tisztítottuk. A bélés tisztítása és szárítása az alapszövet mellényrészéhez és ujjaihoz hasonló módon térben (mellrésze) és síkban (ujjak) történt. A gyűrődések kisimítása érdekében a zsebet vizesen is, míg a merevítő-betéteket azok esetleges deformálódását elkerülve csak szárazon kezeltük. A dolmány konzerválását az alapszövet ujjaival kezdtük. A hiányok ellenére a posztó nem volt rossz megtartású, ezért indokolatlan lett volna a teljes alátámasztása, amivel a két réteg szövet miatt kissé „merevvé” is vált volna a dolmány. A lyukakhoz, az alátámasztásra kiválasztott fekete pamutvászonból mindig 0,5—1 cm ráhagyással nagyobb négyzet vagy téglalap alakú darabot vágtunk ki, széleit fekete pamutcérnával, pelenkaöltésekkel szegtük el. A darabokat színezett fekete selyemszállal, a lyukhoz közeli helyeken néhány öltéssel felvarrtuk az alapszövet hátoldalán. A foltbeültetéshez kiválasztott posztószövetből, a hiánynál néhány milliméterrel nagyobb textilt vágtunk ki. Azért volt szükség a hiánynál nagyobb kiegészítő szövetre, mert a pótlás szövetszélei úgy jobban belesimultak az eredeti fonalvégek 32
