Műtárgyvédelem, 2010 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Darabos Edit: Carlo Bugatti-bútorok pergamenborításának restaurálása
Carlo Bugatti bútorok pergamenborításának restaurálása Darabos Edit Bevezetés A budapesti Iparművészeti Múzeum Bútorgyűjteménye több, Carlo Bugatti (1856—1940) által tervezett bútordarabot őriz. Az olasz művész az 1880-as években kezdte meg tervezői tevékenységét, munkássága számos ponton kapcsolódik a kor törekvéseihez (a kézműves hagyományok felfedezése, a keleti művészet hatásainak befogadása, komplex tervezői szemlélet), formanyelve mégis teljesen újnak mondható. A Bugatti bútorok fő jellegzetessége a fém-, csont- és celluloid-berakás, valamint a fémrátétek, hangsúlyos szerepet kapnak különböző paszomántok és rojtok is, de egyedülálló ismérvük a pergamen használata, mely nem csupán kárpitanyagként, hanem szerkezeti elemek borításaként is előfordul. Az ülőbútorok, esetenként az asztallapok felületének cserzett bőrrel való borítása ugyan végig követi a bútorművészet korszakait, azonban a pergamen kárpit- és borítóanyagként való felhasználására Bugatti bútorai előtt más példát nem találunk. Az Iparművészeti Múzeum tulajdonában levő bútorok közül egy konzolasztalnál és egy sarokfotelnél alkalmazta, valamint feltételezhető, hogy a sarokfotelek ülőlapja is ebből készülhetett. A kárpit felületek nemcsak erősen szennyezettek voltak, hanem a konzolasztal esetében a pergamen zsugorodott és szakadozott volt. A sérült, hiányos berakású, szerkezetileg meggyengült bútorok restaurálásával párhuzamosan folyt a borítások konzerválására, illetve pótlása.1 Jelen tanulmány a pergamenlapok konzerválásáról, a deformált pergamen konszolidálásának eredményéről, illetve az ülőlapok rekonstrukciójáról számol be, kiegészítve az eredeti készítéstechnikára vonatkozó megfigyelésekkel, valamint közreadja a Bugatti bútorok restaurálását taglaló esettanulmányok összegzését is. A pergamen alkalmazása Bugatti bútorain Bugatti korai bútorain már megjelent a pergamen.2 Kezdetben ülő-, író-, és egyéb bútorfelületek borítására használta, s áttört, domborított fémpántokkal rögzítette, azonban 1895-től egyes bútortípusainak fa szerkezeti elemeit is ezzel vonta be. Ilyenek az 1902-es Torinói Nemzetközi Iparművészeti kiállításon bemutatott szobaberendezései is, melyeket már teljes felületükön borított pergamennel 1 A bútorok restaurálását, az Iparművészeti Múzeum munkatársai Kovács András főrestaurátor és Németh György restaurátor végezték. 2 Tanulmányait követően (Brera Akadémia, Milánó; L’Ecole des Beaux-Arts, Párizs) 1880 táján nyitotta meg első műhelyét Milanóban. 11
