Műtárgyvédelem, 2010 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Darabos Edit: Carlo Bugatti-bútorok pergamenborításának restaurálása

Műtárgyvédelem 35

1. kép. Az 1902-es Torinói Nemzetközi Ipar- művészeti kiállításon bemutatott Bugatti által tervezett hálószoba. Az ágy és a fali panelek is pergamennel voltak beborítva. (IM Adattár)

Fig. 1 Buggati bedroom exhibited at the First International Exhibition of Modern Decorative Arts, Turin, 1902. The bed and the wall panels were all covered with parchment. (Data bank of the Museum of Applied Arts)

(1. kép).3 Fontos megjegyezni, hogy Bugatti némely bútorán, ahol a szerkezeti elemek túlságosan vékonynak tűnnek, a borítás a szerkezetet is erősíthette. Bugatti számára a pergamen elsősorban mégis festőalapként volt fontos. Bár arról nem maradt fenn adat, hogy milyen hatásra választotta ki, és kezdte el szinte kizárólagosan kárpitanyagként használni, unokája, L’Ebé Bugatti4 emlékirataiban kitér a mester pergamennel kapcsolatos vélekedéseire. Ennek köszönhetően, ha áttételesen is, de megismerhetjük Carlo Bugatti érveit, ennek a sajátos tulajdonságokkal rendelkező anyagnak a használatával kapcsolatban.

L’Ébé Bugatti visszaemlékezései a pergamen alkalmazásáról

L’Ébé Bugatti nagyapja legeredetibb gondolatai közé sorolja a pergamen alkalmazását. Eszerint a pergamen könnyű és légies körvonalat ad bútorainak, mivel megtöri monoton megjelenésüket, s emellett elefántcsontra emlékeztető felülete és színárnyalata jobb alapot biztosít a festett motívumok számára, mint a fa. L’Ébé Bugatti szavaival: >yá pergamen természetes és kivételesen ellenálló alap, szemre tetszetős árnyalatú, melyet a tehetséges dekoratőr kedve szerint díszíthet,”5 Leírása szerint a mára már kevésbé látható geometrikus és orientalizáló motívumok eredetileg smaragdzöld és korallvörös színűek voltak, egy bizonyos arany jellegű réteggel bevonva, mely a vonalakat a szitakötők szárnyainak színjátszásához tette hasonlóvá. Ezen kívül Bugatti- nak egy olyan ragasztót is sikerült készítenie, amely a száraz és a nedves környezettel szemben ellenálló volt, és mind a pergamen fára, mind pedig a pergamen felületek egymáshoz történő ragasztására szolgált.6

3 Bugatti a kiállítás „diplome d’honneur”-jét nyerte el. 1904-ben finanszírozási gondok miatt műhelyét — vele együtt a tervrajzokat és maketteket is — társára A. de Vecchi-re hagyta, aki ezután is folytatta a bútorok gyártását. A bútorok jelzése ezt követően: „A. De Vecchi & C. (Giá C. Bugatti & C.) Fabrica Italiana Mobili Artistici”

4 L’Ébé Bugatti (Milano, 1905 - Párizs, 1980) Ettore Bugatti leánygyermeke volt.

5 Carlo Bugatti au Musée d’Orsay, 108. p.

6 Lidia Ettorina Maria Bugatti, L’Ébé Bugatti testvére (Graffenstaden, 1907-Párizs, 1972).

12