Műtárgyvédelem, 2010 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Kürtösi Brigitta: Aquincumi mozaikpadló-töredék restaurálása és vizsgálatai
Műtárgyvédelem 35 (statumen). Majd a rudus-nak nevezett réteg, aminek már a neve is utalás arra, hogy egy vastag, durva, olykor ököl nagyságú kőtörmelékkel, kerámia darabokkal töltött meszes vakolatról van szó. Ebbe a rétegbe felhasználtak töltőanyagként minden feleslegessé vált, finomabb célra használhatatlan nyersanyagot, így például korsóíulet, repedésekkel, erekkel átszőtt mészkő rögöket, egyéb építkezésből származó téglatörmeléket. Ezt a réteget gondosan lesimították, ahogyan ez éles határként látszik a keresztmetszeteken. Ezután következett a nucleus rétege, ahol már finomabb szem- csézetű anyagot használtak. Legtöbbször kétrétegű, melyek között nem látható egyértelmű réteghatár, mint a rudus és a nucleus találkozásánál. Inkább megjelenésében és vastagságában különbözik a kettő. Az alsó rendszerint mészdúsabb, téglatörmeléket is tartalmaz, a felső finomabb, inkább téglapor, vagy egyéb hidraulikus föld található benne, amitől a színe is a vörösebb árnyalat felé tolódik. Az így felépített alapozásra kerülhet aztán a beágyazó habarcs, a supranucleus, ami rendszerint fehér, szinte tiszta mész, amihez mészkőport, márványport, esetleg kvarclisztet kevertek. Ebbe a vékonyan felhordott rétegbe készül a mozaikmű, kezdetben természetes kavicsokból, majd éken kalapáccsal feltört kisebb-nagyobb kőkockákból (tesserae•), színes üvegpasztákból (5. kép). Bizonyos esetekben készült a rakást segítő alárajz is a nucleus síkjára. Az ostiai geometrikus padlók alatt találtak négyzetháló rendszert, ami segíthette a szabályos mintakiosztást. Az aquincumi Helytartói Palota 2. számú helyiségének 2007-ben folyt restaurálásakor is négyzetháló segítette a pontos munkát. A Besanfonban 2004- ben folytatott munkálatok során, a Kr. u. 2. század második felére datált mozaikpadlók felvételekor találtak ritka alárajzokat, melyeket a freskók szinópiájához lehetne hasonlítani. A figyelemre méltó állapotban megmaradt készítéstechnikai nyomok kivételesnek számítanak. Az ábrák helyenként a nucleusba karcolva, másutt az ágyazórétegre rajzolva jelennek meg. Ezeket a vázlatokat szénnel, vörös okkerrel és zöld agyaggal készítették a római mesterek a figurális motívumok alá. Amennyiben a padlómozaik nem maradhat eredeti helyén, nincs lehetőség in situ restaurálására és bemutatására, két elfogadható megoldás közül választhatnak a szakemberek. Vagy visszatemetik a földbe, amennyiben régészeti ásatás alkalmával bukkantak rá, vagy felszedik. Az első megoldás akkor indokolt, ha a körülmények nem adottak a megfelelő kiemelési és restaurálási munkához, viszont a terület biztonságban marad. Így a földben, kellően dokumentálva, levédve, biztosítva van a mű állapotmegóvása addig, míg a további munkához a lehetőségeket meg nem teremtik. Amennyiben viszont az eredeti környezet veszélyben van, ahogyan ez az aquincumi Helytartói Palota esetében volt, legtöbbször sor kerül a kiemelésre. Az in situ megőrzéshez kiépített infrastruktúra szükséges. Ez minden éghajlaton más és más védeke5. kép. A megmaradt rétegszerkezet. Fig. 5 The remained layer structure. 116
