Műtárgyvédelem, 2009 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Bernád István - Jilg Enikő: A belvárosi Nagyboldogasszony plébániatemplom gótikus ülőfülkéiben talált freskók története és a 2006–2009 közötti restaurálásuk összefoglalása
A belvárosi Nagyboldogasszony plébániatemplom gótikus ülőfiilkéiben talált freskók története és a 2006-2009 közötti restaurálásuk összefoglalása BernádIstván -Jilg Enikő Művészettörténeti vonatkozások1 A belvárosi plébániatemplomban 1932-től folyamatos kutatási, majd helyreállítási munkák zajlottak. Korábban évtizedekig tartó vita folyt sorsáról az új Erzsébet-hídra vezető út építése miatt (1898-1903), azonban - ráébredve a templom művészeti és történeti értékeire — a főváros végül az épület helyén tartása és megóvása mellett döntött. A feltárás és restaurálás, melyet Lux Kálmán vezetett, újnak mondható, a 19. századi felfogástól eltérő szellemben, legfőbb feladatának azt tekintette, hogy minél több régi részletet őrizzen meg az utókor számára. Miután — a gondos kutatómunka befejeztével - a helyreállítási program elérte a templom belsejét, a figyelem elsősorban a szentélyre irányult, ahol az 1889-es Steindl-féle „restaurálás” vastag vakolat- és festékrétege alatt eredeti gótikus építészeti részleteket sejtettek. A korábban már a szentély déli oldalán, az oratórium lépcsőfeljáratához vezető, késő gótikus ajtó befalazott nyílásából előkerült (gótikus szentségházhoz tartozó) festett kövek arra engedtek következtetni, hogy a szentélyt egykor gazdagon díszítették freskókkal. Az első próbafeltárások nem jártak sikerrel, ezért egy időre felhagytak a kereséssel. Néhány évvel később, 1942-ben azonban Borsos László mérnök kezdeményezésére az ablakok alatti felületeket körben megbontották, ahonnan 19, a falakat ritmikus rendszerben tagoló ülőfülke került elő. Ez a szám a reneszánsz pasztofóriumok - a szentély falaiból a főhajóhoz csatlakozó északi és déli kápolnákba történő - áthelyezésekor és a közvetlenül az oratórium ajtaja melletti falfelület feltárásakor 24-re emelkedett“. A fülkesor architektúrája nyomott csúcsívű, háromkaréjos vakmérművel záródó, tagozott keretekből áll. A fülkék hátfalát egykor Jézus passiójának egy-egy jelenete díszíthette. Ezek közül mindössze két ábrázolás tartalma volt felismerhető. Az egyik, a Krisztus az Olajfák hegyén a szentély keleti falának bal oldali (10. számú) fülkéjéből került elő, erősen rongálódott állapotban. A másik, akkor még viszonylag ép kompozíciót a szentély déli falában, a 17. számú ülőfülkében fedezték fel, s a Keresztrefesz.ítés jelenetét ábrázolja1. 1 A művészettörténeti kutatásokat és a korábbi beavatkozásokkal kapcsolatos leírásokat Dóka Sára gyűjtötte össze. A lábjegyzetekkel ellátott teljes szöveg a Magyar Képzőművészeti Egyetem könyvtárának dokumentációs anyagában megtalálható: Restaurálási dokumentáció a Belvárosi plébániatemplom 2. és 9. ülőfiilkéje angyal mellképeinek restaurálásáról, Dóka Sára, 2006/2007. 2 A. Czétényi Piroska: Középkori falképek helyreállítása a pesti Belvárosi templomban. In: Műemlékvédelem, 1970, pp. 239-245. A fülkék számozása szerepel a cikkben. 3 Lux Géza: Újabb nagyértékű leletek a pesti Belvárosi templomban. In: Építészet, 1942, 2. füzet, 49
