Műtárgyvédelem, 2009 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Rátonyi Dávid: Egy jezsuita faragómester élete és elfeledett szobrának története, restaurálása (Baumgartner Bernát: Apostolfigura, 1735-1737)

Rátonyi Dávid • Egyjezsuita faragómester élete és elfeledett szobrának története, restaurálása

tartalmú — olajfesték adta meg a liisz- ter végleges színét. Kötőanyag gyanánt Paraloid B 67-et alkalmaztunk (9. kép).

Fontos volt, hogy a színezett lakk ne egyenletes, cukormázszerű bevonatot képezzen, ezért a drapéria mélyebb részein több rétegben vittük fel az anyagot, mintha felgyűlt volna, míg a kiálló formákon kissé átsejlik a sárga aranylakk, így fokozva a szobor plasztikai erényeit. Mivel az aranylakk szeszes oldású, a Paraloid B 67 pedig lakkbenzines, ezért a munka során nem kellett visszaoldódástól tartani, valamint a későbbiekben, ha szükséges, rétegenként távolítható el a lüszter. A testszín, valamint a talapzat hiányainak tömítéséhez zöldesre színezett enyves-krétás tömítőmasszát alkalmaztunk, melyre 10. kép. Kész állapot, részletfelvétel, akril kötőanyag14 és porfesték keveréké- FiS-ia ^ sculpture after restoration, detail, bői álló retus került (10. kép). A tunika

kivételével eiklohexanon-gyanta védő lakkréteget kapott a szobor.

Az esztergomi Keresztény Múzeum további három szobrot őriz, melyeket Lépőid Antal nyomán Baumgartnernek tulajdonítanak, bár ezeknek az eredete, illetve származási helye nem bizonyított. Annyi bizonyos, hogy a fehér, zománcos átfestés alatt ott található az eredeti rózsaszínes testszín, bár megformálásukban nem hasonlítanak a mester 1730-as években készült szobraira. Esztergomi tartózkodása után Baumgartner 1738-tól 1743-ig Bécsben élt, ahol művészetét tovább fejlesztette, feltehetően Donner hatása alatt. 1743. március 23-án érkezett két bécsi művésszel a győri Kollégiumba, hogy a Kolozsvárról odarendelt Werle Antal festővel megtárgyalják a győri jezsuita templom főoltárának ügyét, azonban két nap múlva visszatértek Bécsbe. 1744-1745 folyamán, a készülő rezidencián működött Székesfehérváron, majd néhány éves bécsi és kolozsvári szünet után 1749- től 1760-ig visszatért Székesfehérvárra, ahol a rezidencia, a Fekete Sas Patika és a Nepomuki Szent János templom díszítésén és belső berendezésén dolgozott, mint az asztalos műhely vezetője

Legjelentősebb székesfehérvári alkotása a templom külső-belső szobrainak a kifaragása volt. Az akkori Kollégium vezetője, a későbbi tartományfőnök, P. Vanossi Antal nagyon elismerőleg nyilatkozott leveleiben a munkáiról. A későbbiekben is figyelemmel kísérte sorsát, számos jelentős alkotás elkészítésével bízta meg. 1763-tól

14 Plextol B 500 akril diszperzió, 1:3 arányban hígítva vízzel.

31