Műtárgyvédelem, 2009 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Nagy Melinda: Egy 17–18. századi díszöv restaurálása
Műtárgyvédelem 34 a már ismertetett elemek készítéstechnikáinak összeötvözésével készült. Itt is egy alaplemezre forrasztották fel a kordildrótból megformált mintákat, majd a kieső részeket kifűrészelték, végül a megmaradókat zománccal befedték. Készítésük annyiban különbözik az előzőektől, hogy a díszítőelem széleit dupla sodratú kordil keretezi, és az egész díszítmény egy áttört alapon nyugszik. A foglalatokat alkotó szalagot fogóval hajlították a kő formájának megfelelő alakra, majd a drótokkal egy időben forrasztották az alapra. A foglalatalapokat a csattesttel együtt négy helyen dupla furattal átfúrták, ezzel meghatározták a díszítmény pontos pozícióját, majd az alapokat ezüsthuzallal felerősítették a csattestre. Legvégül befoglalták a köveket, melyek alá távtartóként papírt helyeztek, amelynek feladata a kő megóvása a fizikai behatások ellen. Az öv két végét lezáró csatok alakjukat tekintve „D” betűt formáznak, a csattestek 0,8 mm vastag lemezből, forrasztással készültek. A kapcsolódási pontként funkcionáló díszítmény az egyik csaton kampó alakú, mely öntéssel készült és forrasztással erősítették fel (3. kép). A másik zárótag csatlakozási helyét, mely merőlegesen, gyűrűszerűén simul a csatra, szintén öntéssel készítették, és egy rozetta takarja. A rozettát dupla soros virágszirom alkotja, melynek tetejét egy piros színű foglalt kő koronázza. Rekeszzománca a kék árnyalataival díszített. Az alsó virág csepp formájú szirmaira ülnek rá a kisebb virág szív alakú szirmai. A rozettát forrasztással rögzítették a gyűrűhöz. Ennek a csatnak további érdekessége a sodronyzománc technikával készült, egybefüggő, áttört dísz, melyet vékony drótokkal erősítettek fel. Az öv közepén lévő, négyzet alakú rátét díszítése tükröződik vissza ezen a darabon. A virágok formái és színei, valamint a foglalt kövek mérete és színe is megegyezik. A csatokat a zománcozást követően tűziaranyozták. Az övre hiánypótlásként három helyre (1., 21. és 23. tag) henger alakúra feltekert, fémfonalas szövetdarabot erősítettek fel. A textilhengereket (az alján és a tetején) fonallal varrták az övhöz. Az alapszövet kötésrajza jelenlegi formájában nem meghatározható. A selyemfonallal és fémfonallal szövött textil mintázása lebegtetett vetülékkel történt. A szöveten található fémfonalak mindegyikét selyem bélfonalra feltekert, egy oldalon aranyozott ezüstfóliából vágott szalagból készítették. A feliratos selyemszövet kötéstípusa a vászonkötésből levezetett kötéstípus: Gross de Tours (a vetülék két fonalból áll). A natúr színű szöveten, több helyen is jól megfigyelhető az anyagszél, melyen függőlegesen váltakozva piros-sárga csíkok futnak. A merevítőként funkcionáló bélés szövete vászonkötésű és két részből szabott. Merevítő anyagként ragasztót — keményítőt vagy enyvet - használhattak a textil átitatására. ■ .1’..% / * «4 A . MjIPM % L-v' * jfc'íSS 3. kép. Az öv végét lezáró csat. Fig. 3. The buckle terminal of the belt. 188
