Műtárgyvédelem, 2009 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Nagy Melinda: Egy 17–18. századi díszöv restaurálása

Egy 17-18. századi díszöv restaurálása

Nagy Melinda

Bevezetés

A 17—18. századi díszöv összetettsége, a készítéséhez felhasznált anyagok sokfélesége és ezek hiányosságainak pótolhatósága komoly feladatot jelentett (1. kép). Már a munka megkezdése előtt felmérhető volt, hogy a tárgyon található fémrészek és zománcok, valamint a textilek (feliratos selyemszövet, fémfonalas szövet, hordozó anyag) tisztításának módja az öv szétbontásának mértékétől függ. Mindezek ismeretében nem a műtárgy anyagainak egyenkénti konzerválása és restaurálása, valamint a teljes esztétikai helyreállítás volt a legfontosabb feladat, hanem az anyagvizsgálatok eredményeinek ismeretében és az esztétikai szempontok figyelembevételével stabil állapotba hozni a díszövet. A restaurálás elsődleges célja a tárgy által hordozott információk megőrzése volt, és ez az öv teljes szétbontása nélkül is megoldható volt.

Tárgyleírás, készítéstechnika

A Szentendrei Szerb Egyházi Múzeum tulajdonában lévő tárgy (leltári szám: 235) „Püspöki öv” néven szerepelt a múzeum állandó kiállításában, és 1964-ben került a siklósi templomból a gyűjteménybe. A műtárgy megnevezésével („püspöki”) nem minden szakértő ért egyet, Kolba Judit művészettörténész véleménye szerint nem egyházi célra készült, hanem a világi övék egy szép példája, a 17-18. századi viselet része volt. Jellegzetes férfi ékszer, a díszruha tartozéka, melyet a mente alatt

1. kéf>. A díszöv restaurálás előtt.

Fig. 1. The ornamental belt before restoration.

185