Műtárgyvédelem, 2009 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Nagy Melinda: Egy 17–18. századi díszöv restaurálása
Műtárgyvédelem 34 hordtak.1 A Szentendrei Szerb Egyházi Múzeum történészének véleménye szerint lehetséges, hogy a tárgy készítője Simon Radnics pécsi ötvös volt.1 2 Ezt a kijelentését azzal támasztotta alá, hogy a belgrádi Szerb Ortodox Pátriárkátus Múzeum állandó kiállításán látható egy gyertyatartó pár, amelynek darabjai hasonló kidolgozásúak. A Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállításán egy Simon Radnicsnak tulajdonított díszkehelynek a díszítése és zománcozása szintén nagy hasonlóságot mutat az öv díszítésével. Az öv ötven darab, díszített fémelemből áll, melyeket egy textilhordozóra rögzítettek, és a két végén csattal zártak le.3 Az egyes részeket különböző színű díszítő fonalakkal varrták össze. A hátoldali szövetcsíkon, szerb nyelven írt felirat olvasható, magyar fordításban így hangzik: „Ezt az övét Péter Karasztankovics úr nagyméltóságú felesége Mária asszony ajándékozta, Szent Demeter Krisztus vértanúja templomának, saját örök emlékére. Kegyes nemes születésű Georgia Novákovics úr idejében 1760. december 25-én, Siklóson.”4 Az adományozó férjére vonatkozóan ez idáig egyetlen dokumentum ismeretes, egy 1740-ben íródott levél. A levelet a siklósi templom falképeit festő művész, Kris- tofor Zefarovics írta. Ebben a festő panaszt emel Petar Kara-Stankovics ellen, aki a siklósi templom falán lemeszelte a donátorok listáját, mert az ő nevét lehagyta a művész.5 Az övön látható évszám az adományozás dátumára vonatkozik, ezt támasztják alá az írásjelek és rövidítések is melyek az 1760-as évekre jellemzőek.6 A fentiek alapján a textil eredetét és korát nem lehet pontosan meghatározni. Az övön látható fémrészek négy, a szálasanyagok öt csoportba sorolhatók. A fémeknél ezek a következők: téglalap alakú rátétek (24 db), központi, négyzet alakú rátét, félhenger alakú tagok (23 db, csatok (2 db). A szálasanyagoknál: javításként felvarrt, feltekert fémfonalas szövet (3 db) hordozóanyag, feliratos selyem szövet, fonalak, bélésanyag. A téglalap alakú rátétek felső lapja aranyozott ezüstből öntéssel, egy öntőmintával készült. Az áttört díszítményen négyzetekből álló keret fut körbe, melyhez növényi motívumok társulnak. Minden egyes darabon ugyanazok az öntési hibák fedezhetők fel (például a felső, rövidebbik oldal lefelé ívesen hajlik). A rátétek két rövidebbik részére kb. 4 mm vastag lemezt forrasztottak, melyeken két-két furat látható; a hátuljukra a két hosszabbik oldallal párhuzamosan 10 mm széles és 0,3 mm vastag (bújtatóként funkcionáló) lemezt rögzítettek. A téglalap alakú, áttört tagok mindegyikéhez alulról ezüstből készült, vékony fémlemez kapcsolódik, amit valószínűleg acháttal, vagy rongykoronggal políroztak fel magas fényűre. Ez a fémelemez a rátét oldalaihoz hasonlóan kalapálással vagy hengereléssel készült. Az áttört 1 Kolba Judit személyes közlése. 2 Vukovics Koszta szóbeli közlése. 3 Hossza: 1120 mm, szélessége: 50 mm, magassága: 5 mm. 4 Fordította Vukovics Koszta. 5 Dejan Medakovics, 1971, pp. 281-284. 6 Vukovics Koszta személyes közlése. 186
