Műtárgyvédelem, 2009 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Ruzsa György: Megjegyzések az orosz ikon technikájához, különös tekintettel a teológiai vonatkozásokra
Műtárgyvédelem 34 olvashatjuk: „Azután minden edényét is megcsináld: a fazekakat, a lapátokat, a medenczéket, a villákat és a szenes serpenyőket, minden edényeit rézből csináld. Csináld az oltárhoz hálóforma rostélyt is rézből, annak párkányzata alá alulról a közepéig.” (Mózes II. könyve 38. 3. 4.) Mózes negyedik könyvében pedig fontos, gyógyító szerepe van a rézkígyónak: „És monda az Ur Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon. Csinála ezért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lön, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada. (Mózes IV. könyve 21. 8. 9.) A réz kiválasztásánál talán — kisebb mértékben - szerepet kaphattak bizonyos népi hagyományok, hiedelmek is. Oroszországban a 18-19. században, a népi gyógyászatban jelentős szerepet játszottak az úgynevezett konoválok, lódoktorok. Ok nem csak lovak és egyéb állatok, hanem emberek gyógyításával is foglalkoztak. Ezeket a népi gyógyítókat mágikus, természetfeletti adottságokkal rendelkező emberekként tisztelték. Sokfelé vándoroltak, réz díszekkel ellátott szíjakat, táskákat hordtak magukkal, gyakori volt a lovast ábrázoló rézdísz. Sárgaréz öntvényeiket a beteg testrészre helyezve próbáltak gyógyítani.1' Nemcsak a Biblia és — kisebb részben - a népi szokások hatására kedvelték a rezet. Éontos szerepet játszott ebben az is, hogy az ószertartásúak megjelenésével még nagyobb lett az igény a hagyományőrzésre. A rézöntvények pontosabban követték az előképeket, mint a fára festett ikonok. Volt ennek praktikus vonatkozása is. Az öntöttréz ikonok kevésbé voltak sérülékenyek. Ezeket az ikonokat a hívők mindig maguknál hordták, nyakba akasztva vagy batyuban, és esténként imádkoztak előttük. Rézikonjaikhoz nagyon ragaszkodtak, sokan voltak, akik sohasem váltak meg tőlük, a legkülönbözőbb szituációkban is maguknál tartották. Az érdekesség kedvéért itt felidézhetjük Csehov: A gőzfürdőben című elbeszélésének kezdő sorait.« Hé, te, fickó! — kiáltotta egy fehértestű, kövér úr, amikor a gőzfelhőben meglátott egy magas, ösztövér, ritkás szakállú embert, akinek nagy rézkereszt függött a mellén.»1S 17 18 17 A.H. Fomapoea: MeAHbie 6ahxh c cyMOK kohobíiaob XIX -XX bb. b coőpaHHH IocyAapcTBeHHoro MCTopHHecKoro Myaoi. pp. 286-293. In Xvao>kcctbe 111 n,rti MeTaAA Pocchh. MaicpiiaAbi Koiujtepcumtu riaMín it r.H. íio'íapoB.i. (Peí)aKmopu cocmaeumeAu: C.B. Inymotui, E.A. 3omoea, M.C. UleMaxaHCKan.) MocKBa, 2001. Pocchííckhh rocyAapcTBGHHbiH ryMaHHTapHbin yHUBcpcHTCT. L. Goncsarova egy másik munkájában részletesen foglalkozik a konoválok tevékenységével, életmódjával és tárgyaival. Itt megemlíti, hogy gyakran találunk a táskák réz rátétéi között lovas alakot, illetve lovat, mellette álló két emberrel. Felhívja a figyelmet arra, hogy más országok rézöntő népi mestereinek műveiben is találkozunk hasonló motívumokkal, mint például a magyar, 18. századi, rézből készült rátéteken. A.H. 1 oHHdpofid: MeTaAA b HapoAHOM HCKyccTBe PyccKoro CeBepa. Hckahka h MeAHoe AHTbé. MocKBa, 2000. IbcyAapcTBeHHbin HcTopimecKun My3eü, 57. p. Tegyünk hozzá igen távoli analógiaként egy jóval korábbi emlékcsoportot, a honfoglalás-korabeli, híres magyar tarsolylemezeket! 18 A. Hexoe: B 6aite. In A. FI. Hexoe: H3ÖpaHHbie npon3BeAeHH« b rpéx TOMax. Tom nepBbin. üoBecTH h pacCKa3bi. 1883-1890. MocKBa, 1950. IocyAapcTBeHHoe M3AaTeAbCTBO xyAo>KecTBemieü AHTepaTypbi. 47-53,47. p. 126
