Műtárgyvédelem, 2009 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Ruzsa György: Megjegyzések az orosz ikon technikájához, különös tekintettel a teológiai vonatkozásokra
Rúzsa György • Megjegyzések az orosz ikon technikájához ... A rézikon elterjedésének praktikus okai között megemlíthetjük azt is, hogy a rézikon olcsóbb volt, mint a fára festett ikon. A rézikonok kereskedelme egyre kiterjedtebb lett. Msztyorában, a híres ikonfestő központban, ahol igen aprólékosan megfestett, finomvonalú ikonokat készítettek, a 19. század hatvanas éveiben már olyan sok rézikont adtak el, hogy a msztyorai ikonfestők művei szinte kiszorultak a piacról, áruk mintegy a felére csökkent — olvashatjuk Golisvnél, aki kortársként számolt be az eseményekről.19 Az öntőműhelyekben gyakran nem csak ikonokat öntöttek, hanem réz használati tárgyakat is készítettek, például gombokat, csatokat. A rézöntő műhelyek tevékenységéről és számáról még mindig kevés írott forrás áll rendelkezésünkre. A műhelyek jelentős része - miután gyakran üldözték az ószertartásúakat — a birodalom peremvidékein működött, például északon. Itt tevékenykedett a híres Vig kolostorműhely, mely rendkívül jó minőségű öntvényekkel és megkapó színes zománcokkal tűnt ki. Jelentősek voltak a baltikumi, az uráli, a szibériai műhelyek is. A központban Moszkva észak-keleti peremvidéke és Kosztroma környéke nevezetes. Van viszont részletes és megbízható írott forrásunk a Kosztroma környékén lévő, Krasznoje faluban működött rézöntő műhelyről. Ez A. P. Szeröv öntőmester beszámolója, amely apjának Pjotr Jakovlevics Szeröv (1863-1946) óhitű rézöntőmesternek tevékenységéről szóló" Pjotr mester nagy rézöntőműhellyel rendelkezett, és elsősorban öntöttréz ikonokat, kereszteket és könyvkapcsokat készített, melyek gyártását 1897 körül kezdték meg. Az emlékirat más érdekes részletre is kitér, például arra, hogy milyen rézötvözeteket használtak. Általában sárgarézből készültek a tárgyak, vagyis réz és cink ötvözetből. Ennek aránya egyharmad rész cink, kétharmad rész réz volt. A. P. Szeröv hangsúlyozta, ha ennél több cink került az ötvözetbe, akkor törékennyé váltak a tárgyak. Néha bronzöntvényeket is készítettek. Ezt az ötvözetet speciálisan nem állították össze. Ilyenkor vegyes fémhulladékot (nagyrészt rézből állót) használtak, melybe nem több mint tizenöt százalék ónt is tettek. A vegyes fémhulladékot Pjotr Jakovlevics Szeröv Kosztromában egy Sarber (Scharber) nevű kereskedőtől vásárolta. Az ikon hátoldala, melyet egyszerűen iznánkának vagyis fonáknak neveztek, mindig elsimított, vagyis reszelővei megmunkált volt. A vevők tiszteletben tartották, becsülték a reszelővei megmunkált fonákot. A hagyományőrzés szempontjából fontos volt az is, hogy rézöntvényeket használtak, pontosabban rézötvözetet, korábban bronzot, vagyis tiszta réz (vörösréz) és ón ötvözetét, később - és ez volt a leggyakoribb - sárgarezet. Kisebb mértékben egyéb színesfémek is bekerültek az ötvözetbe. Igen ritkán vörösréz öntvénnyel is találkozhatunk. //. IoAbnuee: I IpOH3BOACTBO MCAHblX HKOH B C. HHKOAOI'OpCKHH nOFOCT Bo3HHKOBCKOrO yt*3Aa. In BAaAHMupcKne ryöepHCKne bcaomocth. 1869, N° 27, 2. p. 20 «06 MCTOpHH AHTCHHOrO ACA3 HKOH H KpCCTOB MCAHO-AHTCHHOI’O 33BCACHHM CcpOBíl FIC i pa MKOBACBHMa, C. KpaCHOC KüCrpOMCKOH OŐAaCTH». Ha TCrpaAH KpaCHOCCAbCKOIO AHTCHHOI'O Macxcpa A.I I. CepoBa (1899-1974). In C.B. /nymaiul (cocmaeumeAb u nayHHbiü pedaicmop): Pycacoe mcahoc AHTbc. CőopHHK CTarcH. Bi.iiiycK 2. MocKBa, 1993. «Goa Chctcm» pp. 155- 160. 127
