Műtárgyvédelem, 2009 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Ruzsa György: Megjegyzések az orosz ikon technikájához, különös tekintettel a teológiai vonatkozásokra
Rúzsa György • Megjegyzések az orosz ikon technikájához ... egyenértékű volt. Andrej Rubljov híres Ószövetségi Szentháromság ikonján hat árnyalatban jelenik meg megkapó erővel. Igen gyakran használták a belílót, ezt az ólomból készült fehér, egyébként igen mérgező festéket. Majdnem minden festékhez hozzákeverték, ha világosabb szín- árnyalatot akartak elérni. Keverés nélkül akkor alkalmazták, ha határozott, erőteljes, «világító» felületeket vagy vonalakat kívántak létrehozni. Az ólomtartalmat röntgenfelvétellel könnyen kimutathatjuk, hiszen itt a fehér felületek jól megjelennek. A hamisítók gyakran használnak hasonló hatású titánfehéret. Ez az új, szintetikus festék nem jelenik meg a röntgenfelvételeken. Sokszor használták az okkert is. Ez a vasoxidból és agyagból álló festék általában sötétsárga színű, de gyakori a vöröses, barnás árnyalat is. A szín a vas oxidáltságá- nak mértékétől függ. Oroszországban az ikonfestők igen régóta használják. Kijevi régészeti feltárásokon egy 13. századi, leégett ikonfestő műhelyben is megtalálták. Kiemelkedő jelentőségű volt a cinóber is. Ez a higanyszulfidot tartalmazó festék telített vörös színű. Oroszországban a lícsnyikek kedvelt és érdekes festéke volt a refty és a szurmá. Az előbbi különböző árnyalatú és intenzitású szürke, kevert festéket jelent, a haj, a szakáll, a bajusz, a szem és a szemöldök megfestésére használták. Az utóbbit Oroszországban kozmetikumként alkalmazták a szemöldök színezésére. Ezt az ibolyaszínnel kissé árnyalt fekete festéket pedig az ikonfestő a szentek szemének megfestésekor használta. Az orosz ikonfestészet némely nagy iskolája jól jellemezhető egy-egy meghatározó színnel. Például a már említett cinóber és a nagy fehér, szinte osztatlan színfelületek jellemezték a novgorodi iskolát a 13. század második felétől, míg a pszkovi ikonfestő iskola virágkorában a barna és a sötétzöld dominált. A kolorittal kapcsolatban kell megismerkednünk az otmétyina fogalmával. Ez a szó olyan finom fehér vonalakat jelöl, amelyek az ikonon a kolorit és a struktúra szempontjából a legfontosabb részekre kerülnek. A megfestés végső fázisában viszik fel a festett felületre, de még az olifával való bevonás előtt. Az ikonfestészet tradíciókra épülő bonyolult festék- és színhasználatát tömören és igen szellemesen jellemezte Trubeckoj herceg, amikor az ikonfestészetet «színekben való elmélkedésnek» nevezte. 6 A rézöntvény ikonok A rezet Oroszországban régóta speciális kultikus-mágikus szemlélet övezte. Sokáig ritka, értékes anyagnak számított, hiszen sokat kellett külföldről behozni. Amikor ikont öntöttek belőle, gyakran hivatkoztak az ószövetségi részekre. Itt többször is találkozunk a réznek (vagy rézötvözetnek), mint nemes anyagnak az említésével. Például Mózes második könyvében az oltárépítésnél a következőket EßreHHH TpyŐeiJKOH, KH«3b: YMOapCHHC B KpacKax. Tpw OHCpKa O pyCCKOÍÍ HKOHC. IlapHzK, 1965. 125
