Műtárgyvédelem, 2008 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Török Adél: A Szépművészeti Múzeum biccherna-tábláinak restaurátori és levéltári kutatásainak eredményei
néhány kivételes esetben a pisait (mely egy évvel előbbre datált, mint a firenzei), majd 1749-től áttérnek a ma is használatos modern időszámításra. Ez azért is nagyon fontos számunkra, mert a táblák tanúsága szerint a hivatali időszámítás nem igazodott az akkori, általános időszámításhoz, ugyanakkor a dátumok megjelölésekor az általános sienai időszámítást tüntették fel. Eszerint a camerlingo és a provizorok rendre hat hónapos megbízatása, vagyis a félévek közül az év második szemesztere július 1-jétől, január 1-jéig tartott - ami a sienai időszámítás szerint még egyazon éven belülre esett míg az első szemeszter január 1-jén kezdődött és július 1-jén ért véget, ami a március 25-ei újév miatt, vagyis a sienai általános időszámítás miatt már két, egymást követő évet jelölt ki. A hivatali időszámítás, vagyis a szemeszterek kezdetének kijelölése tehát eltér az általános évkezdés dátumától, míg a bicchernákon olvasható dátumozás híven követi az általános sienai időszámítás szabályait. Még akkor is ragaszkodtak ehhez a módszerhez, ha az első terminusok dátumozásának leírását mindez hosszabbá, körülményesebbé tette. A jelenleg tárgyalt táblánkról, azaz az 1263-as bicchernáról, készült egy másolat, amely ma a sienai Archivio di Stato gyűjteményében található. Sajnos nem tudjuk, hogy a másolat pontosan mikor és milyen céllal készült. Feltételezésünk szerint, a sokáig eltűntnek hitt képet a meglévő fotók alapján másolattal akarták pótolni. Nem meglepő, hogy a külföldi szakirodalom eltűntnek nyilvánította a biccher- nát, hiszen ez a kérdés még hazánkban sem volt teljesen egyértelmű. Géber Antal 1960 körül keletkezett kéziratában lajstromba szedi azokat a műtárgyakat, amelyeket Ipolyi Arnold ajándékozott az Országos Képtár részére. Ezek között az öt helyett csupán négy biccherna-könyvtábla szerepel, és éppen a jelenleg tárgyalt tábla hiányzik a felsorolásból. Azonban más félreértés is csúszott Géber feljegyzéseibe; a műtárgyak megjelöléseként a „bicchiera” szót használja, ami feltehetőn a bicchiere (pohár) és a biccherna olasz szavak összetévesztéséből, illetve összevonásából keletkezhetett. A kutató nyilvánvalóan nem ismerte a biccherna-táblákat, mint műtárgytípust, így a táblákról leolvasott biccherna szót próbálta az ismert olasz szavak segítségével valami módon értelmezhetővé tenni, így születhetett meg a fent említett „bicchiera” elnevezés.7 A nemzetközi szakirodalomban sajnos igen későn, csak az 1984-ben, a bicchernákról kiadott gyűjteményes katalógusban tűnik fel először az elveszettnek hitt sienai tábla a budapesti gyűjtemény részeként.8 Az ezután megjelenő szakirodalomban azonban már nincsenek feltevések, magától értetődő tényként kezelik, hogy a biccherna jelenleg Budapesten van. A biccherna datálása és hazánkba kerülésének körülményei után a következő felmerülő kérdés az lehet, hogy ki is festhette a szóban forgó táblát? Erre vonatkozón, a bicchernához tartozó regiszterre hivatkozva már Morandi9 is említ „10 soldi”-t (10 pénz), melyet a festőnek fizettek ki munkájáért. A sienai Archivio di Stato-nak, a bicchernához tartozó regiszterében ma is fellelhető a biccherna-tábla festőjének kifizetését nyugtázó bejegyzés (4. kép), mely a következő: 38
