Műtárgyvédelem, 2008 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Mijátovits Krisztina: Eszter-tekercs restaurálása: egy valódi pergamenpapír kiegészítési lehetőségei
módszer tehát semmiképpen nem felelt meg. Mivel mind a két módszernek voltak pozitívumai és az öntés láthatón nem okozott komoly problémát a pergamenpapíron (a második öntés okozta gyűrődés a kiegészítés eltávolítása után könnyen kisimítható volt) érdemesnek tűnt még egyszer próbálkozni. A harmadik öntés kevesebb pép felhasználásával, de nagyobb rátakarással készült. Az eredmény valóban jobb lett az előzőknél. Sem a kiegészítésen, sem az eredeti papíron nem okozott gyűrődéseket a száradáskor fellépő feszültség. A kiegészítés szakadás nélkül, jól illeszkedett. Azonban a kiegészített papír korántsem lett olyan szép, mit a korábban öntőkerettel készítettek. Felhős, egyenetlen át- nézete az öntőgépben készített lapokéhoz volt hasonló. Mindezek miatt kompromisszumos megoldásként el kellett fogadni, hogy a hiány mérete határt szabott az öntéssel történő kiegészítésnek és az első szelvény nagyméretű hiányának kiegészítését öntőkeretben előre elkészített papírral lehetett megoldani (15. kép). A kész, kézi öntéssel és kézi javítással kiegészített szelvények teljes száradásig présben maradtak, majd ezután került sor a szelvények egymáshoz, illetve a farúdhoz való ragasztására (16., 17. kép). 16. kép A tekercs részlete restaurálás után. Fig. 16. Detail of the conserved scroll. 17. kép A tekercs első szelvénye restaurálás után. Fig. 17. First sheet of the conserved scroll. A pergamenpapír fényes, merev felülete és érzékenysége miatt állomány- védelmi szempontból szerencsésebb megoldásnak látszott, ha a feltekercselés nem szorosan a rúdra, hanem egy nagyobb átmérőjű hengerre történik. Ezért tárolóeszközként a pontosan méretre készített dobozon kívül egy olyan, savmentes papírral borított henger is készül, melynek oldalába mélyített vájatba a farúd pontosan beilleszthető, és amire a restaurált tekercs megfelelőn röqzíthető (18. kép). 82
