Műtárgyvédelem, 2008 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Mijátovits Krisztina: Eszter-tekercs restaurálása: egy valódi pergamenpapír kiegészítési lehetőségei

száradásáig a kenésre használt üveglapon maradtak, majd a ragasztó „meghúzása” után enyhén meleg pákával lettek a helyükre felvasalva. A két első szelvény kiegészítéséhez a jól bevált 90 SR°-ú cellulózpépböl különböző árnyalatokat használtunk, hogy a foltosra sötétedett pergamenpapírhoz a kiegészítés minél inkább illeszkedjen. A rátakarásokat az eredetinél kissé világosabb árnyalattal tudtuk szépen megoldani. A száradáskor várható feszültségeket figyelembe véve ismét a két oldalról felépített kiegészítés látszott megfelelőnek, azonban a szöveges részt érintő szakadások javítását - esztétikai okokból - úgy kellett módosítani, hogy a színoldalra kevesebb, jobban széthúzott pép kerüljön és a valódi mechanikai alátámasztást a hátoldali, vastagabban felrakott réteg biztosítsa. A szebb illesztések érdekében az első öntés színoldalról történt. A nagyon lassú víztelenedés miatt a kiegészítések teljes vastagságának előállítása több lépcsőben készült (14. kép), és mivel teljes elszívás mellett is nagy mennyiségű víz maradt a pépben, nem lehetett pontosan tudni, hogy száradás és préselés után mennyire fog tömörödni a papír. Erre nézve csak a próbacsíkok öntési tapasztatatai szolgáltak támpontul. A felületen átszívódni nem képes vízfelesleget óvatosan, szivaccsal és papírvattával időről időre le kellett itatni. A hátoldali öntéskor a takarásokat természetesen szélesebbre lehetett készíteni. A cél az volt, hogy - különösen a repedezett felületek esetén - a hátoldali javítás egyben alátámasztásul is szolgáljon. A szárítás és préselés után a vékony, öntött erősítések közül néhány elemelkedett a felületről, de ezeket sűrű metilcellulózzal visszaragasztottuk. A sérült papír kiegészítése ezzel a módszerrel azonban egy esetben nem volt sikeres. Az első szelvény kezdő szakaszának nagyméretű hiányát három próbálkozással sem tudtuk megoldani. Első esetben - esztétikai okok miatt - színoldalról csak keskeny sávban és vékonyan került fel a pép, java része hátoldalról lett felhordva. Száradás után ez a kiegészítés letépte magát az eredeti papírról, feltehetőn a teljes lapszélességhez képest igen nagy felületű kiegészítésben száradáskor keletkezett feszültségek miatt. Az első öntés tapasztalatai alapján a kővetkező öntéskor a pép egyenlőn, nagyobb mennyiségben és nagyobb rátaka- rással került fel mindkét oldalra. Ennek az lett az eredménye, hogy a kiegészítés valóban nem bírta leszakítani magát a pergamenpapír felületéről, ellenben meggyürte azt. A megszáradt kiegészítés egyenetlen átnézetét a száradás közben fellépő zsugorodás okozhatta. A második próbálkozás egyértelműen rosszabb eredményt adott, mint az első, ez a

15. kép Az első szelvény alján látható nagyméretű hiány szívóasztalon, öntőkeretben, előre elkészített papírral lett kiegészítve.

Fig. 15. Large missing area at the bottom of the first sheet on the sucking table, in moulding frame, completed with the previously prepared paper.

81