Műtárgyvédelem, 2008 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Mijátovits Krisztina: Eszter-tekercs restaurálása: egy valódi pergamenpapír kiegészítési lehetőségei

szétválasztható. Ezt a területet száraz és nedves szívópapírokból készített „szendvics” segítségével erősebben kellett nedvesíteni. A mindkét oldalon egyenlő mértékben alkalmazott nedvesítés hatására a tekercs elejéről leválaszt- hatóvá vált a rákasírozott pergamenpapír lap. (Ez a lap eredetileg egy keskeny áthajtással és ragasztással illeszkedett a tekercs elejéhez, aminek védelmét szolgálta. A teljes felületű kasírozásra valószínűleg az egyik korábbi javításkor került sor.) A nedvesítések során azt tapasztaltuk, hogy a lassú, több lépcsőben végzett nedvesítés nem árt a pergamenpapírnak. Ha biztosítva van a kellő idő a vízfelvételre és a gondos, préselve szárításra, akkor ennek az érzékeny papírtípusnak a vizes kezelését is el lehet végezni. Szerencsés körülmény volt, hogy a tekercs elejéről az előzőekben leválasztott pergamenpapír lap kisméretű és erősen sérült állapotú volt, így a mosás és öntéssel való kiegészítés lehetőségeit „kicsiben” kipróbálhattuk. A lassan átnedvesített lapot sziták között langyos vízbe helyezve, enyhe ecseteléssel sikerült az enyvmaradványokat teljesen eltávolítani. A vízből kiemelt lap a gyűrődések kisimítása után Bondinák21 és szürkelemezek között préselve szárítható volt. Azt tapasztaltuk, hogy sem hullámoso- dás, sem jelentős méretváltozás nem történt. A restaurálás tervezésekor a pergamenpapír vízérzékenysége miatt az egyetlen járható útnak az előzetesen elkészített papírral történő kézi javítás tűnt. Ha azonban a nedvesítés a fent leírt módon megoldható, az esztétikusabb végeredményt adó kézi papíröntéssel is érdemes megpróbálkozni. A legnagyobb hibalehetőség abban állt, hogy az eredeti és az öntött papír száradáskor bekövetkező méretváltozása eltérő lesz, és ez a feszültség leszakíthatja a kiegészítést. Az öntés megtervezése a hagyományos papíröntési és a próbacsíkok öntési tapasztalatainak ötvözésével történt. A papírpép 90 SR°-ú szulfitos fenyöcellulózból készült, mert ez adta a legjobb eredményeket a korábbi kísérletekben. A szívóasztalra a legfinomabb, sürü szita került, az öntés helyét szorosan körbe- maszkolva, hogy a - várhatón lassú - elszívás minél koncentráltabb legyen. A szitára helyezett, enyhén nedves lapot vízzel bepermeteztük, majd néhány perc várakozás után a gyűrődéseket kisimítva be lehetett kapcsolni az elszívást és elkezdeni az öntést (12. kép). Mivel sem a kiegészítendő papír, sem a kiegészítésre szánt pép nem tartalmazott rostokat, a papírpépet mindenütt a szokásosnál kissé nagyobb takarásban kellett ráönteni a lapra. A víztelenedés nagyon lassan zajló folyamat, a legerősebb elszívás mellett is percekig állt a víz a felületen és a pépben. Ennek hátránya, hogy a kiegészítés vastagsága kevéssé kontrollálható, előnye viszont, hogy a felületen úszkáló pép

12. kép Próbaöntés a tekercshez tartozó, kisméretű pergamenpapír lapon.

Fig. 12. Test moulding on a small parchment sheet of the scroll.

79