Műtárgyvédelem, 2008 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Mijátovits Krisztina: Eszter-tekercs restaurálása: egy valódi pergamenpapír kiegészítési lehetőségei
Az Észter-tekercs papírjáról egyszerű szemrevételezés alapján feltételezhető volt, hogy valódi pergamenpapír. Ezt a megfigyelést alátámasztotta az a tény is, hogy ez az a papírtípus, melyet pergamen pótlására, imitálására (oklevelek, okmányok) leggyakrabban alkalmaztak. A szokásos módon előkészített preparátumot mikroszkóp alatt vizsgálva, látható volt, hogy a nagymennyiségű, struktúráját vesztett pépes anyagban egy- egy hosszú rost van, melyek morfológiai jellegzetességeik és a kémiai reagenssel adott eredmény alapján, pamutrostok. A papír rostvizsgálatával egyértelműen sikerült igazolni azt a feltételezést, hogy a tekercs papírja valódi pergamenpapír. A fent leírtak miatt különösen fontos volt a papír kémhatásának mérése, mely a szokásos módszerrel (extrakció) történt. Az eredmény pH 6,5 volt, tehát a papír kémhatása megfelelő. A rúd tűlevelű fából, a záró elemek szaruból készültek.6 A tekercs különböző helyein a ragasztás állati enyvvel történt. A restaurálást előkészítő lépések A papírrestaurálási gyakorlatban viszonylag ritkán kerül sor pergamenpapír restaurálására és a transzparens papírok ragasztási és kiegészítési lehetőségei kevéssé feldolgozottak. A gyakorlati munka megkezdése előtt számba kellett venni a várható nehézségeket és - elsősorban a szakirodalomra támaszkodva - kidolgozni egy olyan, több lehetőséget tartalmazó restaurálási tervet, mely a munka folyamán rugalmasan változtatható. A fő feladatok a következők voltak: 1. A merev, kiszáradt és deformálódott pergamenpapír lágyításának megoldása, figyelembe véve a papírtípus fokozott vízérzékenységét. 2. A teljesen zárt felületű, rost nélküli szakadási éleket mutató, vízérzékeny papír számára megfelelő erősségű, tapadási képességű ragasztóanyag és olyan ragasztási-megerősítési módszer kiválasztása, mely a papír jellemző transzparenciáját nem változtatja meg. 3. Megfelelő minőségű kiegészítő papír kiválasztása vagy elkészítése. A transzparens papírok - említett vízérzékenységük miatt - gyakran erősen deformálódott állapotban kerülnek a restaurátor műhelybe. Általánosan leírt tünetek a túlzott szárazság és az ebből a feszültségből adódó szakadások, merev, hullámos felszín. A papírok összeszáradása, megnyúlása egyenetlen. A régi javítások, ragasztások különböző száradási tulajdonságaik miatt csak tovább rontják a helyzetet. Nyilvánvaló, hogy ebben a deformált állapotban a papírok kezelése lehetetlen, de a nedves kezelés, mely javítana a helyzeten, általában nem javasolható. Ezért néhány restaurátor műhely7 kidolgozott olyan technikákat, melyekkel a vízérzékeny papírok lágyítása sikerrel megoldható. A lágyítási módszerek közötti választást elsősorban a papír összetétele és gyártási módja határozza meg (például a szuperkalanderezéssel fényezett vagy átitatott papírok opacitásában károkat okozhat egy rosszul megválasztott kezelés, minél inkább zselatinizálódtak a gyártás során a fibrillák, a kész papír annál inkább érzékeny a vízre stb.). A pergamenpapír számára a legkíméletesebb a párakamrás lágyítás. A párakamrában párásító készülékkel vagy megfelelő telített sóoldatokkal különböző relatív légnedvesség állítható be6 mely fokozatosan növelhető, ezáltal elkerülhető a tárgy drasztikus méretváltozása.9 74
