Műtárgyvédelem, 2008 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Ranieri, Irene: A perugiai Palazzo Isidori mennyezete : egy technikailag is ritka festészeti emlék a 14-15. századból
Az első emelet 10,5 méter hosz- szú és 6 méter széles mennyezetén kizárólag geometrikus díszítést találunk (3. kép). A geometrikus minták alárajz vagy be- karcolások nélkül, közvetlenül kerültek a felületre, bizonyos helyeken a körző nyoma jól kivehető (4. kép). A három színből - vörös, fekete, sárga - felépített geometrikus minta jól beleillik az 1400 körüli Perugia festészeti hagyományaiba.2 A város festészeti életét ebben az időszakban ugyanis az idegen városokból érkező festők és szobrászok működése jellemezte, akik közül a legtöbben Orvietóból származtak. Köztük Cola Petruccioli és Andrea di Giovanni, akik korábban az orvietói dóm festészeti dekorációit végző Ugolino di Prete lllario műhelyében dolgoztak.3 Nyilvánvalóan az ö közvetítésükkel jelenik meg az orvietói stíluskapcsolatokat mutató geometrikus díszítés a Palazzo Isidori első emeletének mennyezetfreskóján. A Palazzo Isidori első és második emeletén fennmaradt nádrabicos alapú famennyezet és a Budapesten őrzött freskók azért kiemelkedő jelentőségűek, mivel a középkori Umbria festészetéből egyetlen másik emlék sem maradt fenn, amely ezzel az antik eredetű technikával készült volna. A nádszövetű alapra festett mennyezeti freskó általános használata ugyanis jóval későbbi időszakból, a 18. századtól ismert, amikor színházak, főúri paloták vagy templomok mennyezetét dekorálták vele. A Palazzo Isidori mennyezeti freskói példaként szolgálnak arra, hogy a nádszövetű alapra, vékony vakolatra a középkorban is festettek falképeket Itáliában, azonban a többi emlék sajnos mára már nem maradt fenn. A folignói Palazzo Trinci belső dekorációja időben és térben is a perugiai palotához közeli freskófestészeti együttes. A perugiai egyetem művészettörténész professzora, Francesco F. Mancini feltételezése szerint a folignói műhely néhány tagja részt vehetett a Palazzo Isidori dekorálásában is.4 Az utóbbi évek restaurátori kutatásai mutattak rá arra, hogy Folignóban is készítettek mennyezeti freskót az előzőkben leírt technikával, de ez a mennyezet sajnos az évszázadok folyamán megsemmisült. Az II Palazzo Trinci di Foligno című kötetben Laura Lametti a palota épületének részletes bemutatása közben említi meg azt a hídra megépített zárt folyosót, amely a Palazzo Trincit a közelében lévő Palazzo del Podestával kötötte össze. A Palazzo Trinci 1980-as években végzett restaurálása során sikerült rekonstruálni ennek a folyosónak az eredeti mennyezetét: itt is fa gerendázatot használtak, amire nádszövetet erősítettek.5 A folignói analógia számunkra azért is fontos, mert 1407-1410 körül készült, így időben is nagyon közel áll a Palazzo Isidorihoz. A famennyezetre applikált, nádrabic alapú mennyezetifreskó-technikát az ókori rómaiak főként fürdők megépítésénél használták. Elsősorban könnyű szer4. kép Körző nyoma az első emelet mennyezetének geometrikus freskódíszítésén. Fig. 4. Traces of compasses on the geometric fresco of the ceiling of the second floor. 64
