Műtárgyvédelem, 2008 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Ranieri, Irene: A perugiai Palazzo Isidori mennyezete : egy technikailag is ritka festészeti emlék a 14-15. századból

kezete és többféle alkalmazási lehetősége miatt kedvelték, mivel síkmennyezetnél és íves boltozatoknál egyaránt alkalmazható volt. Vitruvius a De Architettura című építészeti traktátusában pontos leírást adott ennek a típusú mennyezeti megoldásnak a készítéséről, ebből kiderül, hogy a rómaiak gipszet is kevertek a vakolathoz. Vitruvius a boltíves mennyezet megjelölésére használta a „camara” vagy „camera” kifejezést.6 Ebből született meg később a náddal borított boltozat olasz elnevezése: a „camera-canna", vagy „camorcanna”7

Templomok és főúri paloták lefedésénél nyilvánvalóan az 1200 és 1300 körüli évszázadokban is alkalmazták ezt a technikát. A kő- és téglaboltozatokkal szemben nagy előnye a gazdaságossága és a könnyű szerkezete. A Vitruvius által leírt módszer ugyan nem szerepel a reneszánsz kor itáliai építészeti vagy festészettechnikai traktátusaiban, de a hétköznapi gyakorlatban nyilvánvalóan előfordult. A nádrabicos famennyezet elméleti leírása Vitruvius után legközelebb a 16. században megjelenő franciaországi építészeti traktátusokban és kézikönyvekben jelenik majd meg ismét. Szembetűnő, hogy ez az antikvitásból eredeztethető technika úgy terjedt el a világi építészetben, hogy évszázadok múlva is megtartotta eredeti jellegzetességeit a szerkezet és a felhasznált anyagok tekintetében. Mindezt az elméleti leírásokból tudjuk valóban nyomon követni. Vitruvius után a francia építészeti irodalomban Philibert Delorme írta le ezt a módszert, 1561-ben. Az itáliai építészetelméletben valamivel később, 1615-ben Vincenzo Scamozzi L’idea dell’architettura universale című müve jelenti a Palazzo Isidori mennyezeti technikájának első elméleti megfogalmazását. Ezt követi Francesco Milizia 1785-ben írt értekezé-se Príncipi di architettura civile.

A famennyezetre erősített, nádrabic alapú meny- nyezet széles körű, gyakorlati elterjedése az 1800-as évek elejétől figyelhető meg. Nyilvánvaló, hogy ez kapcsolatban áll a 19. században egyre szaporodó építészeti traktátusok egyre részletezőbb leírásaival. Kiemelkedik közülük Giuseppe Valadier 1833-ban írt értekezése, L’architettura pratica, amelynek részletező pontossága a későbbi szerzők számára is mintául szolgál. Valadier a

5. kép Teatro della Concordia di Montecastello di Vibio, a barokk színház belső képe az íves boltozattal.

Fig. 5. Teatro della Concordia di Montecastello di Vibio, interior view of the baroque theatre with the vault.

65