Műtárgyvédelem, 2008 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Czifrák László: A Zsolnay kacsás díszszökőkút restaurálása

összefogásban. A károk egy részét az olasz kormány ugyan megtérítette, ez azonban a veszteség 10%-át sem fedezte. Mivel a kiállítást rendező olasz fél nem tudott kellő elégtételt adni a tragikus esemény enyhítésére, felajánlotta, hogy a zsűrizés idejét pár héttel későbbi időpontra helyezi át, ha a magyar csoport élni kíván a magyar pavilon újjáépítésének lehetőségével. Marótiék elszántságának köszönhetőn a kiállítás pár hét alatt újra felépült. „Hihetetlen rövid idő alatt ott állott ismét a galambos udvar - néhány aranyos ív, a kacsás kút, új vitrinák új anyaga. A megnyitáson még nedves foltok látszottak a falakon, de volt sok virág, és nagy meghatottság, hogy sikerült Magyarországnak bebizonyítani erejét és akarását.”5

A kiállítás hatalmas sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a 10 000 lírás királydíjra az 55 pályázó művész közül az utolsó fordulóra már csak három építész maradt bent, köztük Maróti is. A királydíjat végül „természetesen” az olasz csoport vezetője nyerte el, ami nem kis megütközést váltott ki az idegen nemzetek képviselői között. A kiállítás sikerét támasztja alá az a hosszú cikk is, amely Alfredo Melani tollából származik és a legtekintélyesebb művészeti folyóirat, az angol „The Studio” oldalain látott napvilágot. A rendkívül érdekes cikk a Budapesti Hírlap 1906. szeptember 28-ai számában, majdnem teljes terjedelmében olvasható volt, melyből így idézett a Magyar Iparművészet: „Örömmel észleljük, így kezdi tanulmányát Melani, hogy a milánói kiállításon részt vevő dekoratív művészek szakítottak a régi stílussal az új javára. De ezt az irányát a fejlődésnek legvilágosabban nem maga az olasz művészet mutatja. A legnagyobb érdeklődést a látogatókban két, talán három külföldi állam munkássága kelti, Magyarországé, Belgiumé és Hollandiáé, de a legérdekesebb és legértékesebb valamennyi közül mégis Magyarországé. A magyar művészek a legbecsesebb könnyűséggel fejezik ki nemzeti voltuk egész géniuszát ebben a kiállításban, amely nem csak művészi képességükről, fényes ambíciójukról is tanúskodik; és ez a tanúságtétel szimpatikus és modern és kiterjed a művészet minden ágára, szépséget árasztva minden művészi alkotásra a szobortól a bútorig, az ékszertől a kárpitosmunkáig és kerámiákig.’’5

A kacsás kút a milánói kiállításról hazakerülve Zsolnay Miklós ajándékaképpen a Magyar Nemzeti Múzeum kertjébe került.7 „Amikor a pompás szökőkút vize megindult, Szalay Imre, a Nemzeti Múzeum akkori igazgatója, meleg hangú üdvözlő táviratot küldött Zsolnay Miklósnak, megemlékezve ez alkalommal a magyar kerámia nagymesterének, Zsolnay Vilmosnak örök érdemeiről."'' A szökőkút valószínűleg a II. világháború alatt, Budapest utcai harcai során teljesen megsemmisült.

Az 1907-es Pécsi Országos Kiállítás

„A milánói kiállítás sikerei után, a hazai közönség az 1907-es Pécsi Országos Kiállítás kapcsán kapott némi ízelítőt a fantasztikus anyagból, melynek fővédnökei Frigyes főherceg és Izabella föhercegasszony őfenségéik; A végrehajtó bizottság élen Zsolnay Miklós áll.”9 Az ipar és mezőgazdasági bemutató igazgatóságának eredeti elképzelése szerint a müipari munkák a nagy iparcsarnokban kerültek volna elhelyezésre. A magyar Iparművészeti Társulat azonban - az iparművészet és képzőművészet befogadására alkalmas - külön pavilon építését határozta el. Az épület alaprajzi elrendezése és homlokzati tervei, valamint a belső terek

185