Műtárgyvédelem, 2008 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Czifrák László: A Zsolnay kacsás díszszökőkút restaurálása
kialakítása Maróti Géza feladata volt. A milánói kiállításról hazakerült, Maróti által készített tárgyak (bikafejes virágtartók és két herma) mellett, Róth Miksa mozaikképei díszítették a nagyterem falait.10 Újra helyet kapott a kacsás kút is, ez azonban egy teljesen új kút volt, amely a Zsolnay-gyár kiváló termékeivel együtt, egy különálló teremben volt látható. A kút kacsáit a milánói kiállítás kacsáival megegyező, eozinkivitelben készítették. A kút alsó része viszont már nem márványból volt, mint Milánóban, ezt Sikorski Tádé tervei alapján, egy 14 elemből álló, gyöngyházfényű pirogránit talapzat alkotta, amelyet két sorban „kögyurma tégla” ölelt körül.11 A kiállítás hatalmas sikert aratott. Remek épületeivel, gazdag szórakozási lehetőségekkel és színes programokkal várta a nagyérdemű közönséget. Sikerességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy deficit helyett - más kiállításokkal ellentétben - komoly anyagi haszonnal zárult. Sajnos a pécsi Ulmann-bankban elhelyezett 100 000 koronás nyereség, amely egy kultúrpalota építkezési költségeit fedezte volna, odaveszett, amikor a bank vezetője az összes betét eltulajdonítása után Amerikába szökött.12 A kiállítás sikerei után Zsolnay Miklós a kacsás dísz- szökökutat a városnak ajándékozta, amelyet kedvenc szórakozóhelye, a pécsi Nemzeti Casino udvarán állítatott fel. Az első világháború után pár évvel a Nemzeti Casino, mint Tiszti Casino működött tovább, amelyet aztán a második világháború alatt bezártak. Az államosítás után az épület más funkciót kapott, és mint Helyőrségi Klub működött tovább, melynek közvetlen szomszédságában a Fegyveres Erők Klub étterem is megkezdte működését. Ettől kezdve az épület elvesztette polgári jellegét, elsősorban tisztek és a katonák szórakozóhelyévé vált. A helyi szóbeszéd szerint a 60-as évek tájékán, egy ilyen „katonás” mulatozásnak esett áldozatául, az akkor még feltehetőn épségben lévő kacsás kút, melynek következtében állapota a későbbi években folyamatosan romlott. A kút egyes elemein jól megfigyelhetők azok a javítások, amit valószínűleg még a sérüléseit követőn azért végeztek el, hogy a kút nagyobb letört darabjai el ne kallódjanak. A nyolcadik képen jól megfigyelhető, hogy a letört kacsafejek egy részét valamiféle „cementszerü habarccsal”12 visszaragasztották, és ennek köszönhetőn ezek a darabok máig megmaradtak. A Helyőrségi Klub udvaráról 1969 őszén vitték el az akkor már romokban heverő szökőkutat. Mindezt Fenyősi Gyulától, az egykori Helyőrségi Klubban működő étterem vezetőjétől sikerült megtudnom, amikor ellátogattam az épületbe. Ö mesélt a kacsás kútról és a kút sérüléséről. Elmondása alapján a klubban komoly társasági élet folyt, rendszeresen társasági összejöveteleket és kártyapartikat rendeztek. Ezekre az eseményekre még Eszékről és Szabadkáról is érkeztek kocsikkal, gyakran több napra is. Emlékezete szerint az épületet 1969. december 31-én, felújítás miatt bezárták és a kacsás kutat ekkor szétbontották és elvitték. A felújítás 3 évig tartott és csak 1973-ban nyitotta meg kapuit újra: „A kút aztán soha többé nem került elő, eltűnt.” - mint mondta. Az épület 3 évig tartó felújítását, az épület falán elhelyezett emléktábla is igazolja. A kút története szempontjából mindez azért fontos, mivel a Janus Pannonius Múzeum gyűjteményébe a tárgy csak a 80-as évek elején került be, így majd 10 évig tárolási helye ismeretlen volt. A kérdésemre a választ végül Mendöl Zsuzsától, a Janus Pannonius Múzeum egykori muzeológus-művészettörténészétől kaptam meg. Elmondta, hogy a kacsás kutat Romvári Ferenc, az Iparművészeti Osztály akkori vezetőjének kérésére szállítatták be a múzeum raktárába, 1981-82 környékén a pécsi Városi Állatkertből. Az állatkert az 70-es évek elején épült, többnyire társadalmi 186
