Műtárgyvédelem, 2008 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Várhegyi Zsuzsanna: Egy 18. századi bőrborítású nyereg konzerválása, restaurálása
Összeállítás A nyeregszárnyak felszegelése előtt a nyerget 50% relatív páratartalmú helyiségben tartottuk egy napig, hogy a kiszáradt bőrt annak elrepedése nélkül tudjuk a helyére visszaszegelni. A fellazult börrostokat fokozatosan nyújtottuk, így kerültek a nyeregszárnyak a helyükre. A vázon lévő régi szeghelyeket puhafa ékekkel kitöltöttük, hogy a szegek biztosabban üljenek a helyükön. Csak minden második szeget ütöttük be, mert úgy gondoltuk, hogy így is stabilan rögzíthetjük a szárnyakat, ugyanakkor a favázat megkíméltük. A szárnyak szélét fel- szegelésük után varrtuk össze az alapozó vászonnal, majd a középvarrás is elkészült. A varráshoz az eredeti spárgánál vékonyabbat használtunk, hogy az öltések nehogy kiszakadjanak a vászonból és a bőrből. Feltételezhető, hogy az első kápa rögzítőszegelései, melyek a nyeregszárny alsó részét tartották, a bőr összeszáradása miatt szakadtak ki. Mivel ezt még egyszer nem akartuk előidézni, úgy döntöttünk, hogy, csak hátul rögzítjük két helyen a széleket, mert elöl, a szárnyak felhajtásakor húzódik, és elszakadhat az ülés alapvászna. Az ülésbőrt elööltéssel visszavarrtuk a nyeregszárnyak felső széléhez. A varrást az első kápamagasítás mögött kezdtük, mindkét oldalon egyszerre, és ahogy haladt hátrafelé, úgy tömtük ki kárpitos vattával az ülőrészt. Mikor a varrás elkészült az ülés hátsó ívéig, az ülőrészt végleges formájára kitömtük, majd a hátsó ívet le- szegeltük. Végül a fehér díszítő szegöcsíkot bör- enyvvel az ülésbőr szélére visszaragasztottuk. 17. kép A nyereg restaurálás után. Fig. 17. The conserved saddle. 18. kép A nyereg restaurálás után - alulnézet. Fig. 18. The conserved saddle - from below. 179
