Műtárgyvédelem, 2008 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Várhegyi Zsuzsanna: Egy 18. századi bőrborítású nyereg konzerválása, restaurálása

lovasság, ami gyorsabb, mozgékonyabb volt, keleti típusú, úgynevezett magyar nyergeken ült.

Külső megjelenés alapján megkülönböztethetünk mindennapi használatra szánt, egyszerű anyagú és kivitelű darabokat, valamint dísznyergeket, melyeken jeles alkalmakkor lovagoltak, vagy ajándékba adták őket egy szép lóval együtt. Nagy értéket képviseltek, ezért több fennmaradt belőlük különböző kincstárakban, gyűjteményekben. Ez utóbbi csoporton belül külön említést érdemelnek a Luxemburgi Zsigmond magyar király (1387-1437) által készíttetett, csonttal borított lovagi nyergek.

A török korban a magyar nyereg borítóanyaga díszesebbé vált, a nemesek körében divatba jöttek a bársonnyal, selyemmel borított, hímzett, drágakövekkel kirakott műremekek. Ezek ajándékokként, hadizsákmányként, majd később kereskedelmi úton kerültek az országba. A hadászatból a nyugati európai nyereg a lovagkor végével és később a huszárság térhódításával végleg kiszorult. Az eredményes huszár csapattestet több nyugat-európai sereg is átvette, magyar mintára és segítséggel szervezték meg saját huszárságukat. így a magyar nyereg, huszárnyereg formájában - a hozzá tartozó szerszámzattal és a jellegzetes viselettel együtt - elterjedt egész Európában.

Keleti típusú nyereg - kápás-talpas vázzal

Ennek a típusnak jellemzője a könnyű váz (1,5-2 kg) és felszerelés, valamint a lapos, alacsony állású nyeregtest, melyet a hátsó kápa hátradöntésével és karéjos kiszélesítésével hoztak létre. A nyeregtalpak kiképzése miatt a ló gerincére nem nehezedett a lovas súlya, a talpak a gerinc két oldalán feküdtek fel. Végeik felfelé íveltek, így nem törték fel a ló hátát.

3. ábra Textillel borított, középkori lovagnyereg.4

Must. 3. Medieval textile-covered knight’s saddle.4

4. ábra A keleti típusú váz és nyereg részei.5 Must. 4. Parts of an eastern frame and saddle.5

162