Műtárgyvédelem, 2008 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Várhegyi Zsuzsanna: Egy 18. századi bőrborítású nyereg konzerválása, restaurálása

A jó felfekvés miatt a kápák távolsága nagyobb lehetett, a lovas súlypontja lejjebb került, így ez a szerkezet kényelmes, stabil ülést és mozgékonyságot biztosított (4. ábra). Az első és a hátsó kápa nem függőleges volt, hanem előre, illetve hátra dőlt. A két kápát farbör kötötte össze, ez volt az ülés alapja. A farbör körülbelül négyujjnyi széles cserzetten börcsíkból készült, melynek széleit a talpak belső szélével négy ponton, háromszög alakban, keskeny bőrszíjjal fűzték össze. A nyeregtalpak felső részét és a kápák külső oldalát faragással, festéssel vagy csontberakással díszítették. A vázat báránybörrel, textillel takarták le. A nyereg alá, melyet két karikával és kötöző szíjjal erősítették a lóra, nemez- vagy börtakaró kerülhetett. Egyszerű felépítése miatt egy ilyen darab előállítása olcsó volt és rövid időt vett igénybe.

A fenti nyeregtípus magyarországi változatai (a különbségek a kápák dőlés- szögéből és csúcsuk kiképzéséből adódnak):- magyar nyereg: elöl-hátul kápagombos kápavégződésekkel, a vázrészeket bőrszíjakkal összefűzték vagy csapolták;- tiszafüredi nyereg: mindkét kápa úgynevezett kápakanálban végződik, a kápákat a talpakhoz bőrszíjakkal fűzték;- igmándi nyereg: korabeli leírások, költemények említik ezt a változatot. Formailag a tiszafüredi típushoz hasonló lehet, eltérő kápacsúcsokkal vagy díszítéssel. Jellegzetességeit eddig még nem sikerült azonosítani;- erdélyi nyereg: az első kápa kápafejben végződik, a hátsó kápa karéjos kiképzésű. A váz részeit csapolással illesztették;

huszárnyereg: 1832-ig elöl és hátul is kápafejekkel voltak ellátva, de elbukáskor az első kápafejek több balesetet okoztak, így ezt elhagyták, csak a hátsót tartották meg (a málha elhelyezésére). 1832-től a kápákat vasalással erősítették meg. A hevederen megjelent a csat. Később készültek összecsukható vasvázzal is;- török nyereg: ülőrésze rövidebb, keskenyebb volt, selyem, bársony borítású, ékkövekkel, fémszálas hímzéssel (skófium) díszítették.

Nyugati tipusu nyereg - kapavillas, oldaldeszkas vazzal

Az ide tartozó nyergekre nehezebb váz és felszerelés volt jellemző. A szerkezet ma gas állású, szükebb ülőrészü volt, a ló hátára az első és hátsó kápavillák támasz

kodtak fel. Ha ezek távolabb állták volna egymástól, akkor akadályozták volna a ló mozgását. A kápavillák merőleges állásúak, magasak, székszerű kialakításúak voltak. A váz részeit ragasztással, szögeléssel erősítették egymáshoz (5. ábra). Az ülörész alapját hevederek kifeszítésével készítették el.

Európai változatai:- spanyol nyereg: Készülhetett bör- vagy textilborítással. A bőrrel bontottakat varrott ornamentikával, bőrrátétekkel díszítették. A textilborítás bársony vagy selyem lehetett,- francia nyereg (7. ábra).

5. ábra A resturált nyereg váza.

Illust. 5. Frame of the conserved saddle.

melyet gazdagon hímeztek (6. ábra).

163